A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSEH Zsolt: Üzenetek. Kísérlet egy „spontáníró” asszony prófétai szerepének értelmezésére

ra, főleg azok előtt, akikkel M. néni apostoli tevékenységét végzi. Ugyanakkor a térítő tevékenységben kiválóan alkalmazható eszköz, amely ráadásul egy hiteles személy, azaz Ármin alkotása. Tartalma a vallásosságban való elmélyülést segíti, léte pedig annak eredményét bizonyítja. M. néni büszke arra, hogy „apostoli" tevékenysége hatására többen megtértek már. Az M. néni által „tolmácsolt" üzenetek közül hét egészen más, az addig megszokottól gyökeresen eltérő formában is megnyilvánult. A szövegek írása helyett rajzokat készített, amelyek szimbolikus formában hivatottak kifejezni az Ármin által közvetített jelentéstartalmat. M. néni felfogása szerint a rajzok nagy általánosságban ugyanazokat a tartalmakat, jelentéseket hordozzák, mint a szövegek, a kifejezésforma azonban kifejezőbb, koncentráltabb, „velősebb". A képek meglehetősen egyszerű kivitelű, félfamentes rajzlapra készített ceruzarajzok. Az ábrák vonalvezetése folyamatos, íves, szögletek, sarkok, sőt egyenes vonalak egyáltalán nem jellemzőek. Ennek köszönhetően a képek szinte folyékonyak, a rajtuk felfedezhető és konkretizálható formák nem rendelkeznek éles kontúrokkal, egymástól sem igen határolhatóak el. Ilyen módon a grafikák leginkább víziókat, álmokat idéznek a néző számára. A laza kézmozdulatokkal meghúzott vonalakat M. néni feltehetően utólag erősítette ki. 1. kép. „A rossz is bennünk van, és ezek ilyen tengeri ragadozó halak" A hét darab alkotás két csoportba sorolható a konkrétan megjelenő ábrák alapján. Az egyik csoportba hat kép tartozik, melyeket egyértelműen és tisztán a mély vallásosság ihletett. Az ezeken képeken megjelenő, biztonsággal kivehető szimbólumok a kereszt, a harsona, a szem, a koronás kígyó, illetve szelíd és ragadozó halak. A képeken megjelenő ábrák összefüggéseit M. néni nem minden esetben tudja világosan és egyértelműen feltárni. A bizonytalanságok okait elsősorban abban látja, hogy a mondandót nem ő maga foglalja az adott formába, hanem Ármin, az ő keze pusztán arra való, hogy a szimbolikus tartalmak mindenki számára láthatóan papírra kerüljenek. Magyarázatai így tulajdonképpen nem a képekről, hanem az azokon felbukkanó egyes szimbólumokról szólnak. Szem: „Figyelnek, szerintem figyelnek bennünket. Fentről. A szem mindig fent van, ugye...", „Sok szem. Hát látnak bennünket. Nem tudunk elbújni." Bakancs(?): 469