A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSEH Zsolt: Üzenetek. Kísérlet egy „spontáníró” asszony prófétai szerepének értelmezésére

„ Nagyon sokáig néztük, és nem tudtuk, mi az. Egyvalaki ránéz, azt mondja, ez egy bakancs. Hát milyen bakancs ez? Hát, hogy milyen nehéz úton járunk, ugye... " Koronás kígyó, ragadozó halak: „...a kígyó, az ősi kígyó. Itt van a korona a fején... Fejedelem ő is. Hát Lucifer a fény angyala volt... Bennünk, tulajdonképpen mibennünk vannak... azok a rossz gondolatok... hogy is mondjam, a rossz is bennünk van. A rossz is bennünk van, és ezek ilyen tengeri ragadozó halak." Szelíd halak: „Hát a halak... az apostolok jele... ez a hal nem élettelen hal, csak alélt hal. És a másik hal emeli föl. A másik hal meg húzza fölfelé. Hát tulajdonképpen ez az egyház. Eléggé sok baj van. " A másik csoportba mindössze egyetlen kép tartozik. A világ profán szegmensére vonatkozó, de vallásos hitből táplálkozó értelmezés: a sarló, a kalapács, a kasza, s egy rövid szöveg: „itt a tiszta búza", egyértelmű jelképek, melyek a képen látható elrendezésben, talán kissé erőltetve, de konkrét, egyszerű világlátásból származó tartalmat hordoznak. Figyelemre méltó azonban, hogy ez a kép született az összes közül a legkorábban, s 1983-as datálása kissé politikai pikantériát ad jelentésének. „Na ez nagyon sokat mond. A sarló és a kalapács külön van, a kasza közéje vág. A kasza vág közé. " 2. kép. „Na, ez nagyon sokat mond. A sarló és a kalapács külön van, a kasza közéje vág" M néni üzeneteit szűkebb s tágabb környezetében sokan ismerik, és sokféleképpen értékelik. Arról hogy ki, hogyan ítéli meg írásait, s azokon keresztül őt magát, meglepően nyíltan beszél. Közvetlen környezetében férje találkozott először M. néni különleges írásaival, ám azok egyáltalán nem olyan hatással voltak a férfira, ahogyan azt felesége szerette volna.

12 „ Ugye én megmutattam a Lajosnak, hogyhát az ugye meg fog térni. 11 Érdemes megfigyelni azt, ahogyan a rajzokhoz kommentárt fűz. Folyamatosan fenntartja azt az érzést, mintha ugyanolyan külső szemlélője volna alkotásainak, mint az, akinek megmutatja azokat. Az „én" és a „nemén" a legtöbb esetben ilyen egyértelműen elválik akkor, amikor bármilyen formában megjelenő sugalmazott üzenetről esik szó. 12 M. néni az első üzeneteket hamar megmutatta férjének azért, hogy azok segítségével változtatni próbáljon a férfi viselkedésén. Ezt az információt azonban talán úgy is értelmezhetjük, hogy az írásokban, illetve az ún. spontánírásban látta M. néni annak lehetőségét, hogy kellő hatást gyakorolhat férjére, hogy az felhagyjon alkoholizmusával. Hiszen tudjuk, hogy M. néni a spontánírásról már korábban hallott, mint ahogyan az első üzenetek 470