A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben

Szegény Jolán letérdepelt előtte Szépen kérlek, ne Ölj meg az erdőben Gonosz gyilkos nem hallgatott szavára Letiporta, rálépett a nyakára. Először is össze-vissza csókolta, A fejét a nyakától elvágta Borotvával metszette ki a szívét Úgy küldte el másvilágra a lelkét. Másnap reggel arra megyén az erdész Apák, anyák sírva-ríva keresték Megtalálták a nagyerdő kapuban A két holttest egymásra volt borulva. Apák, anyák, tanuljatok ezekből Hogy mi lesz az igazi szerelemből Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot Hanem azt az igazi boldogságot. Hasonlóan rövid, ám az előzőhöz képest kevésbé megformált, „nyersebb" és esetlegesebb megfogalmazásokat alkalmazó paraszti história a Volt egyszer egy asszony kezdetű vers. Ennek eredete szintén nem ismert, és országos elterjedtségéről sincsenek adataink - nem kizárható, hogy egy helyi, Borsod megyei históriával van dolgunk. A szöveg a népivé válás útján meglehetősen előrehaladt, a kezdő- és záró versek hiányoznak, és a történetben felvonultatott események (férjgyilkos anya, saját lánya felett ítélkező bíró, a halálraítélt búcsúja, az utolsó pillanatban megérkező kegyelem) jellegzetes balladai elemek a népköltészetben. Jellegzetes vonás a bűnössel való együttérzés megjelenése a szövegben, amely különösen a betyárokról szóló ponyvairodalomnak és a betyárballadáknak a sajátja. Itt a harmadik versszakban megjelenő gonosz börtönfelügyelö, a gyilkos hóhér, az ítélkező bíró áll szemben a bűneit megbánó, piszkos rabruhában levegő nélkül szenvedő, árva gyermekétől búcsúzó anyával, aki iránt a szimpátia a történetben egyre fokozódik. A kegyelem érkezése és az örömteli befejezés váratlan fordulat, népköltészetünkben sokkal jellemzőbb motívum a kegyelmi rendelet elkésése vagy a kegyelmet hozó futár be nem eresztése. Vers Volt egyszer egy asszony nem is olyan régen Megölte az urát úgy került börtönbe Szabad akart lenni, úgy akart ő élni Kegyetlen tettétől nem is tudott félni. Mit tettem, mit tettem örök börtönömet Megfogta a rablánc szabad életemet Imádkozni akart, nem mozdult a szája Fiatal életem legszebb koronája. 451