A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben

Borsodban, és sokszor hozott nyomtatni való históriát Mezőkövesdre. A mezőkövesdi nyomda mellett Miskolcon több helyütt is, Edelényben pedig a Blasz Lipót-féle nyomdában készültek históriák.

{ Megyénkben elsőként Vikár Béla kutatásaiból derült fény egyik balladánk műköltői eredetére. Szűcs Marcsa balladájáról kiderült, hogy azt 1822-1825 között egy mezőcsáti illetőségű versfaragó, bizonyos Uj Péter vetette papírra (illetve diktálta le, mert ő maga írni nem tudott). A mezőcsáti anyakönyvekből és a történetben szereplő gyilkos (Sz. Tóth István) ellen lefolytatott büntetőper adataiból tudta Vikár a szerző személyét és a szöveg keletkezésének időpontját behatárolni.

12 Uj Péter, ha nem is volt históriás, mindenképpen a história egyik előzményének tekinthető, és a félnépi alkotások 19. századi folklorizálódására vonatkozóan modellértékű a személyét és tevékenységét feltáró kutatás. A ponyvairodalomra vonatkozó közlésekben három olyan borsodi vonatkozású szöveget találunk, amelyek országosan elterjedtek a 19. században: Medve Pál gyilkos életéről írt versek mely 1836-ik évben Karátson hava 27-dik napján halálra Ítéltetett, 1836; Vidrovszky Marczi híres rablóvezér élete és halála, 1873; Lajos János a háromszoros gyilkos tette, elítéltetése és kivégzése Miskolczon, 1878. Noha ezek formailag és tartalmilag igen közel állnak a históriákhoz, mégsem tekinthetjük őket históriának, a szóbeli előadás hiánya miatt.

13 Gömör vármegyéből van tudomásunk hasonló ponyvákról: Pista Gábor apagyilkos hajmeresztő tette, továbbá anyjához, kedveséhez és pajtásaihoz szóló búcsúszavai. Történt Rimaszécsen, 1890.

14 Itt csak megemlítjük, hogy a borsodi ponyvairodalom teljes feltárása minden bizonnyal közelebb vinne bennünket a históriák elterjedtségére és jelentőségére vonatkozó kérdéseink megválaszolásához. Igazán témánkba vágónak tekinthetjük az edelényi hármas gyilkosság történetét megéneklő Regula Ede históriáját. Az 1911 augusztusában történt gyilkosságról négy históriás-ponyvairodalmi feldolgozás jelent meg 1912 folyamán: Regula Ede, az edelényi rablógyilkos históriája (ismeretlen szerzőtől, 23 verszakban), Az edelényi véres dráma (prózai szövegű röplap), Horváth Gyula: Borzasztó nagy gyilkosság Borsod megyében, Edelény községben (11 versszakban, ez vált a legismertebbé) és a mezőtúri Csató J. és Nagy K. kiadásában az Edelényi hármas gyilkosság.

15 A történetet 1914-ben Makiáron már mint balladát találta meg a néprajzi kutatás.

16 A históriát közreadó és a ponyvairodalom kutatására buzdító Bodgál Ferenc tanulmánya bevezetőjében sajnálattal állapítja meg: ,^i nyomtatásban közkézen forgott ilyen ponyvák, históriák az elmúlt fél évszázad alatt vagy megsemmisültek, vagy - borsodi vonatkozásban -feltáratlanok"

11 A tardonai énekeskönyv balladái és paraszti históriái Az eddig elmondottak fényében mindenképpen jelentősnek tűnik az a mai kéziratos énekeskönyv, amely Tardonán került elő, Görzsöny Mihályné (született Varró Jolán, 1938) tulajdonából. Az „énekeskönyv" tulajdonképpen két egyszerű négyzetrácsos is10 Takács L., 1958.26. " Bodgál F., HOM Néprajzi Adattára 1715. ltsz. 12 Vikár B., 1905a. 286, 1905b. 344-345. 13 Békési., 1966. 22-26, 297, 317-325. 14 Takács L., 1958. 118. 15 Bodgál F., HOM Néprajzi Adattár 1662 és 1715. ltsz. 16 Bodgál F, 1966.78-85. 17 Bodgál F, 1966.78. 446