A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
SZAKÁLL Sándor – VIGA Gyula: A Bükkalja kőbányászatához és kőfaragásához II. Szomolya
mestereknek - adott otthont, nem tartjuk kizártnak, hogy ezek egy része itt letelepedett, s a nagyobb munkák befejezése után a környező településekre tette át működési helyét. Különösen vonatkozhatott ez olyanokra, amelyek - Szomolyához hasonlóan - az egri káptalan birtokai voltak. A falu 1865. évi telekkönyvében a Bauer név még nem szerepel. 17 Századunkban a Bauerek elsősorban sírkőfaragók voltak, akik távolabbi tájakra is dolgoztak: egészen a Jászságig eljutottak kőkeresztjeik. Ugyancsak nevezetes kőfaragó família a Vígeké. (A Víg családnév, hasonlóan az alább említendő Szalókihoz, rendkívül gyakori volt Szomolyán a 19. században. 18 ) A legidősebbek szerint ebből a családból származott volna a falu legrégebbi kőfaragója a 19. század közepén: Víg Mihály. (Az 1860-as években valóban van Víg Mihály nevű lakója a településnek, de foglalkozásáról a források nem tájékoztatnak. 19 ) Századunkban három Víg tevékenységét lehet nyomon követni. Víg Alajos mintakönyvet hagyott ránk, amelyből megítélhetjük tevékenységét. Víg László is ismert faragó volt, Víg Sándor pedig ma is dolgozik: 1940-ben szerzett ipart. Több segéddel dolgozott. Nagy tömegben szállított Egerbe különböző épületekhez faragott ablakpárkányokat, ablakvendeket, állóvendéket, vezéreket, oszlopokat. Sok kőfaragó munkát végzett a líceum és a székesegyház, s más műemlék épületek felújításánál. Igen sok faragványt adott a hortobágyi kilenclyukú híd felújításához. (A családi hagyomány szerint a Vígek ősei készítették a híd első kőváltozatának faragványait is. 20 ) Víg Sándor tevékenységének nagyobb részét a sírjelfaragás jelentette: sírkövei a Tisza mentére és a Jászságba is eljutottak. Híres kőfaragó család volt a Szalóki is. Szalóki István műhelyében többen tanultak a helybeliek közül. Ő faragta a mezőkövesdi út mentén álló, háromalakos feszületet. Szalóki József tevékenységéről keveset tudunk. Neves tagja volt a családnak Szalóki Márton, akit - Kóris Kálmán 1907-ben készült fényképén - megjelenésében is megismerhetünk. Alkotásai - megítélésem szerint - olykor a naiv művészet határterületeit jelzik: pl. az egykori pincebejáratot díszítő, ma kapudísz kőoroszlánok, bibliai jeleneteket ábrázoló kőlapja, s a ma már erősen leromlott, de így is monumentális relief-sora. 21 Ugyancsak jelentős munkákat hagyott ránk a századunkkal egyidős Szalóki János: pl. a bogácsi temető feszületének Krisztus-alakját, a novaji templom előtt található hasonló faragványt, s más, főleg vallási tárgyú faragványokat. Nem szólhatunk természetesen valamennyi jeles szomolyai kőfaragóról, csupán néhány nevet kívánunk még megemlíteni: Bajzáth Lukácsét, akinek keze nyomát számos szép baluszteres kerítés őrzi a faluban, Lakatos Imréét, aki - Szalóki István után - lemásolta a szihalmi út mellett álló Vendel-szobrot, Szabó Ferencet, Szabó Györgyét, Gyenes Józsefét, Kovács Gáborét, Csorba Istvánét. Közülük kerültek ki a leghíresebb pince- és barlanglakás-faragók is. A közelmúltban is tevékenykedett Murányi József, aki főleg pince- és kútfaragással foglalkozott. 16 Dercsényi D.-Voit P., 1969. 161.; Vö. még: Mesterek adattára. I. kötet 311. 17 BMÁL. Tagosítási iratok. Szomolya község telekkönyve- 1865. 18 Szomolya község telekkönyve - 1865. 19 Szomolya község telekkönyve - 1865. 20 A kilenclyukú híd - korábbi fahidak után - 1827-1833 között épült fel kőből. Arra vonatkozóan, hogy a követ honnan szerezték be az építéshez, nem áll rendelkezésemre megbízható adat. Vö. Sápi L., Szőllősi Gy, 1972. 143. 21 Vö. Bakó F., 1961. 100.; Hírt adott a faragott pincékről a megyei sajtó is: Faragott borospincék a délborsodi községekben. Észak-Magyarország 1962. szeptember 20. 3.; A témáról részletesen: Viga Gy., i. m. (1985)32-33. 424
