A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SÜMEGI György: Híradás New Yorkból, Párizsból (Szalay Lajos és Zajtai Ernő levelezéséből 1960, 1972-73)

HÍRADÁS NEW YORKBÓL, PÁRIZSBÓL (Szalay Lajos és Zajtai Ernő levelezéséből 1960,1972-73) SÜMEGI GYÖRGY Szalay Lajos (1909-1995) teljes levelezéséből eddig két, munkássága szempontjából fontos, sőt bizonyos vonatkozásokban meghatározó egyéniséggel (Kovách Aladár, Domokos János) folytatott levelezés-együttes jelent meg.

1 Ezeken kívül egyes tőle származó (Farkas Istvánnak,

2 Lipták Pálnak,

3 Tito Péreznek

4

), hozzá vagy róla írott levelek is nyilvánosságra kerültek.

5 Föltételezhető, hogy még számos a testvéreinek, szüleinek, a nagyobb családja tagjainak, valamint ismerősöknek, művészeknek, művészbarátoknak (László Gyulának, Csicseri Rónai Istvánnak, Kolczonay Ervinnek, Lipták Pálnak stb.) írott levele lappang, vagy nem került, nem kerülhetett eddig nyilvánosságra. Pedig már évekkel ezelőtt megfogalmazta egy Szalay-levelezéskötet kiadásának a szükségességét Serfőző Simon, a Felső-magyarországi Kiadó (Miskolc) vezetője. A Szalay-Zajtai levelezésből 29 egységet (20 Szalay és 9 Zajtai) levelet bocsátott rendelkezésemre, adott át közlésre a Münchenben élő Zajtai Ernő. Az 1960-as évből, ül. 1972—73-ból származó levelek Szalay életének egy válságos évébe, az argentínai periódusa (1948-1959)

6 utáni újbóli, a harmadik és aktív korában egyúttal utolsó újrakezdésének, megtelepedésének a konfliktusaiba engednek bepillantani. A Buenos Airesből New Yorkba telepedő Szalay még egyszer, utoljára megpróbálja műveivel az érvényesülést, családja számára a megélhetés biztosítását - külföldön, élet-vándorlása új országában. Az angol nyelv tudása nélkül, alkalmi segítőkre bízatva próbál rajzainak érvényt szerezni. S ha ér is el átmeneti sikereket (esetenként anyagiakat is), tartósan nem tud az akkor másra fogékony, másfajta művészeti üzenetekre nyitott New York-i művészeti szcénában, művészeti életben megkapaszkodni, gyökeret verni és folyamatosan jelen lenni. Az érvényesülés, ismeretségének fokozódása, rajzai terjedése elé fölmagasodó falak növekvő árnyékában a bizalmatlanság, a hiábavaló akarás, a kilátástalanság és mármár egyfajta üldöztetési érzés, szuperérzékenység hatalmasodik el rajta. Nem marad más kiút a számára, mint a nyugdíjas éveket bevárva újra visszahajózni, kényszerű Odüsszeuszként visszakapaszkodni Európába és hazajönni Magyarországra. 1 „Tollhegyre venni jólesik". Szalay Lajos levelezése Domokos Jánossal. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. Salgótarján, 1995. 251-272.; Szalay Lajos levelei Kovách Aladárhoz. (Dokumentumok österreichische Nationalbibliothek, Wien), Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXIII-XXXIV. Miskolc, 1996. 529-546. Mindkét közleményt bevezette, jegyzetelte, közzétette: Sümegi György. 2 Szalay Lajos rajzai. Bev.: Sümegi György. Miskolc, 1992. 3 Szalay Lajos rajzai. Békéscsaba, 1979. 4 Sümegi György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960). Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXIX. Miskolc, 2000. 331. 5 Érintések. In memóriám Szalay Lajos. 1996. 47-48,66-67,106,116-117, szerk.: Tóth Piroska, Miskolc 6 Lásd a 4. jegyzetet. 393