A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SÜMEGI György: Híradás New Yorkból, Párizsból (Szalay Lajos és Zajtai Ernő levelezéséből 1960, 1972-73)

Szalay Lajos és családja: Zajtai Ernő leánya, Szalay Klára, felesége: Szalay Lajosné (Argentína, 1960 körül) sz. Hering Júlia (Argentína, 1959) A párizsi ösztöndíja idején (1972-73) fogalmazott levelekből már a végső lemondás, a pihenni hazatérés, a teljes visszavonulás hangjai is föl-fóltűnnek - rajzolói, művészi munkássága átmeneti beszüntetésének a jelzésével együtt. A levelezőtárs, Zajtai Ernő kérésemre leírta magáról és kettejük kapcsolatáról a legfontosabbakat; legpontosabb, ha őt magát idézem ide: „1927. december 4-én születtem Sopronban. A középiskolát Sopronban, Magyaróvárott a Piaristáknál, és Budapesten végeztem, 1936-ban érettségiztem. 1937-ben a Magyar Távirati Iroda külügyi szerkesztőségébe kerültem, és hírszerkesztőként dolgoztam 1945-ig. Közvetlen Budapest ostroma előtt nyugatra irányítottak a Magyar Rádió egy szükség-adójának beosztottjaként. A háború vége Bajorországban ért, a rádiócsoport addigra már feloszlott. Sikerült Salzburgba jutnom, ott az ENSZ menekülteket támogató szervezetében, az UNRRA-ban találtam munkát. 1948-ban megnősültem, 1949 elején kivándoroltunk Argentínába. Különböző ipari és kereskedelmi vállalatoknál dolgoztam, és 1952 táján Buenos Airesben egy esti-akt műteremben megismerkedtem Szalay Lajossal. Nagyon kedves baráti viszony alakult ki közöttünk. Amikor Szalay elhatározta, hogy az Egyesült Államokba vándorol, segítségére lehettem a rajzai eladásában. Szalay ragaszkodott ahhoz, hogy az általam eladott képek árából részesedést fogadjak el. Ennek ellenében én is rajzokat vásároltam tőle, összesen hetet, és ebből egyet - menekülő nő karján gyermekével - a feleségének ajándékoztam. Mint mondotta, ez volt az első rajza Szalaytól. 394