A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában

mólója szerint a 807 közül „757 zsidó üzlet redőnyét húzták le", míg kb. 200 ellen indult eljárás a bejelentés elmulasztása miatt.

20 Ezzel párhuzamosan a közellátási vagy honvédelmi érdekből fontos cégekhez keresztény üzletvezetőket rendeltek ki, 7 gyógyszertár került új tulajdonos kezébe, továbbá az ügyvédi kamara 75-80 izraelita tagját törölték. S e határozatok betartását rendszeresen, helyenként razziákkal ellenőrizték.

21 Hasonló alapossággal és gyorsasággal bocsátotta el a polgármester április legelején a még hivatalban lévő néhány zsidó tisztviselőt és egyéb alkalmazottat; s hajtatta végre e felekezet tagjainak alapvető személyiségi jogait és életfeltételeit semmibe vevő utasításokat (a városon belüli közlekedésük korlátozása, távbeszélő készülékeik kikapcsolása, lőfegyvereik és rádióik elvonása, a zsír- és cukorjegyek május 3-áig történő beszolgáltatása, este 8-tól reggel 6-ig a lakások elhagyásának megtiltása, az izraelita szerzők munkáinak kiselejtezése).

22 A megfélemlítés további, közvetlen eszközeként a rendőrség szigorúan ellenőrizte pl. a sárga csillag viselését, amihez „felettébb szükséges volt, hogy a lakosság tartsa kötelességének minden általa észlelt ilyen mulasztást a legközelebbi rendőrközegeknek" jelenteni (az első internálásra a megkülönböztető jel nem viselése, valamint utcai árusítás miatt április 20-a körül került sor). Ezzel egy időben az „állam és a társadalmi rend elleni izgatás", továbbá rémhírterjesztés vádjával vették őrizetbe azt a héttagú izraelita „titkos társaságot", amely - a nyomozás és az arról tudósító Magyar Élet szerint - egyikük lakásán „az ellenséges rádióadások meghallgatására gyűlt össze rendszeresen, s a bolsevistákat és az angol bombázókat kívánták" Miskolcra.

23 Természetesen mindez a helyi zsidóság elleni propagandát, az ellentétek élezését is célozta, amit az említett, a német megszállás után egyedüli miskolci napilap további cikkek sorozatával igyekezett még inkább elmélyíteni (pl. az izraeliták „keresztény egyházak elleni inváziójáról" vagy a különböző rendelkezések kijátszóiról, az „összeharácsolt vagyonukat" és árukészleteiket rejtegetőkről, s ezáltal a pénzbüntetéssel, elzárással és internálással sújtottakról számolt be rendszeresen, uszító hangnemben).

24 Szlávy polgármester április 26-án az izraeliták lakóhelyének bejelentését tette kötelezővé (a családtagok és a helyiségek számának megjelölésével), néhány nappal később az általuk bérelt lakásokat írták össze, ami már az elkülönítést készítette elő.

25 Ennek helyéül kezdetben - egy május 8-ai rendelkezés szerint - a személypályaudvar melletti MÁV-telepet kívánták kijelölni, nemcsak azért, mert egységes és zárt területet alkotott, hanem „kiváltképp azért, hogy az ott lakó vasutas családok az áttelepítés folytán a légi bombázásnak kevésbé kitett városrészre kerüljenek".

26 Végül az egy nappal később, május 9-én megjelent polgármesteri utasítás a gettót a Szemere, Margit és Zrínyi utca, valamint a Szirma, Petőfi és Gillányi utcák határolta területen, az egykori Arany János, Csizmadia, Jósika, Kőműves, Rákosi Jenő, Vörösmarty, Asztalos, Esztergályos, Kalapos, Lakatos, Rostás, Vilma, Bádogos, Kárpitos, Mészáros, Szatócs, Ács, Bors vezér, Gubacs, Kovács, Hadirokkantak, Molnár, Zöldfa, Bognár, Cukrász és Kölcsey utcákban jelölte ki. E városrészben számos, kb. 1200 izraelita család lakott (ami szemponttá vált), akik közé 600 lakásba koncentráltak mintegy 10 000 embert. A külön20 Magyar Élet 1944. április 27, Felvidéki Népszava 1947. március 30. 21 Magyar Élet 1944. április 18, 26, május 7, 9, 10. 22 Dokumentumok... 53-55, Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1944. március 29, Magyar Élet 1944. március 31, április 7, 21,25, 28, 30, május 7, 9, 16. 23 Magyar Élet 1944. április 4, 6, 7, 20, 21,22. 24 Magyar Élet 1944. március 29, április 6, 20,22, 25, 27, május 2, 13,24,27, Beránné: i. m. 26. 25 Beránné: i. m. 24. 26 Dokumentumok... 65-66. 339