A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában

A MISKOLCI ZSIDÓSÁG A HOLOCAUST IDŐSZAKÁBAN CSÍKI TAMÁS Több éve szervezte meg és irányítja a Holocaust-kutatásokat összefogó New York-i intézet (The Rosenthal Institute for Holocaust Studies)

1 élén álló Randolph L. Braham professzor azt a csoportot, amely a magyarországi zsidóság vészkorszakbeli történetét regionális, illetve települési szinten vizsgálja. Az utóbbi évtizedben ugyanis az európai és a magyar zsidóság kutatásában egyre inkább jellemzővé vált (és létjogosultságot nyert) a Dubnov-Katz-féle hagyományon túlmutató, nem csupán a nemzeti sajátosságok, hanem az egy-egy tájegységhez vagy akár településekhez köthető izraelita közösségek egyedi vonásainak feltárása. Ez az analitikus s az összehasonlítást kínáló módszer teheti lehetővé a két világháború közötti zsidóság gazdasági rétegződésében, társadalmi-politikai szerepvállalásában, életmódjában, az asszimiláció menetében vagy a közösségekhez fűződő mindennapi kapcsolataiban meglévő lokális eltérések vizsgálatát, ami a magyarországi Holocaust mélyebb: a helyi szinten zajló eseményeinek megismerését biztosíthatja, s nemcsak a hogyan, hanem - az egyébként nehezen megérthető - miért történtre is választ adhat. A készülő munka - mely a Holocaust Enciklopédia (The Geographic Encyclopedia ofthe Holocaust in Hungary) címet viseli - az egykori megyék szerinti beosztást követi, s előbb áttekinti az adott régió zsidóságának rövid történetét, majd - a rendelkezésre álló levéltári, hírlapi és egyéb források alapján, s a személyes visszaemlékezéseket is felhasználva - településenként mutatja be és elemzi az izraelita közösségek vészkorszakbeli sorsát, illetve a közvetlen gazdasági, társadalmi és politikai előzményeket.

2 Borsod megye székhelyén a 18. század első harmadában jelentek meg az izraeliták. Az országosan is jelentős vásárokat látogatták, illetve néhány nemes telkén letelepedve pálinkafőzéssel, valamint szesz- és borárusítással foglalkoztak, amit, miként az állandó lakhatást, ekkor még rendeletekkel igyekeztek akadályozni. Számuk gyarapodását s ezzel szervezettségük növekedését a diósgyőri kamarai uradalommal elmélyülő gazdasági kapcsolatuk eredményezte; az 1760-as években imaházat építettek, rabbit választottak, s a hitközség is megalakult.

3 1 Az Intézet - melynek bázisa a Graduate Center of City University of New York - csaknem két évtizede adja ki azt a sorozatot, amelynek kötetei a legkülönbözőbb tematika szerint foglalkoznak a Holocaust történetével. E sorozatban jelent meg 1984-ben (második, bővített kiadásként), majd 2001-ben egy-egy bibliográfia, melyek a magyarországi zsidóság vészkorszakbeli történetének átfogó irodalmát tartalmazzák. (The Hungárián Jewish Catastrophe. A Selected and Annotated Bibliography. Ed. Randolph L. Braham New York, 1984, The Holocaust in Hungary. A Selected and Annotated Bibliograpy: 1984-2000. Ed. Randolph L. Braham New York, 2001.) 2 A jelen írás a készülő enciklopédia része, amit a szerkesztő, valamint a kutatásokat támogató „The J. and O. Winter Fund" (JOWF) szíves beleegyezésével közlünk. 3 A 18. századi előzményekről bővebben: Miskolc története 1702-1847. Szerk. Faragó Tamás Miskolc, 2000. 1. köt. 478-90, 2. köt. 944-53, Howard Lupowitch: The Jews of Miskolc. The Corning of Age of a Hungárián Jewish Community 1780-1848. 1998. (kézirat) 335