A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában

1840-ben a településen már több mint ezer izraelitát írtak össze, az igazi fellendülés azonban a 19. század második felében, Miskolc regionális iparforgalmi centrummá fejlődésével következett be. 1863-ban és 1900-ban új templomot avattak, szefárd imaház épült, valamint az 1784-ben megnyílt és 1846-ban újjászervezett tanintézetet követően, az I. világháború előtt 2, az 1930-as években 3 izraelita elemi iskola működött. A hitközség 1919-től polgári leány, '23-tól polgári fiúiskolát, továbbá 3-3 jesivát és Talmud Tórát is fenntartott, sőt 1928-ban, egyedüliként az országban, tanítónőképzőt létesített.

4 A gyarapodás ütemét jelzi, hogy 1910-ben a város össznépességének 20%-a (10 291 fő) volt izraelita (a két világháború között számuk stagnált, miközben arányuk 1941-ig 13,5%-ra csökkent); míg a helyi kereskedők és a hiteléletben dolgozók 62%-át, az iparosok 17%-át alkották, s rendkívül tagolt társadalmi struktúrával: egy gazdag nagypolgári réteggel, illetve stabil közép- és kispolgársággal rendelkeztek.

5 A felekezeti és hitközségi életet gyakori viszálykodások kísérték. Az ellenségeskedés a közösség konzervatív, az ősi hagyományokhoz ragaszkodó, a gazdaságitársadalmi struktúrába beépülni nehezen tudó, másfelől az új, haladó szemléletű, asszimilálódó és gazdaságilag is erősödő, a fejlődést kihasználó tagjai között az 1860-as évek elején kezdődött, s az 1868-69-es egyetemes kongresszus idején tovább mélyült. Neológ, illetve orthodox hitközség is alakult, melyek 1875-ben, az utóbbi szervezeti szabályzatát elfogadva ugyan egyesültek, ám a következő évben a konzervatívok egy része kivált, és szefárd imaegyesületet alapított, amely önálló rabbiságot követelt.

6 Ezen irányzathoz egyébként a Galíciából csak a 19. század végén érkező, szerény egzisztenciájú izraeliták csatlakoztak, s bár az ellentétek az I. világháború után meg-megújultak, sőt az 1920-as években cionista és mizrachista csoportok is alakultak, mindez a politikailag egységesebb, gazdaságilag szilárd s a törvényhatóság által támogatott hitközség stabilitását nem veszélyeztette. (A cionista mozgalomhoz csatlakozók száma a városban kb. 250 fő volt.)

7 E belső viszályok ellenére, az izraeliták nagyobb részének társadalmi-politikai aszszimilációja a dualizmus korában és az 1920-as években sikeres volt, a keresztény lakossággal vagy a városi vezetéssel való konfliktusokra nincsenek adataink. Sőt 1861-ben a tanács rokonszenvét és „felebaráti szeretetét" fejezte ki a zsidóság iránt, mely „hazánk, valamint városunk örömeiben és balsorsában velünk együtt érzett és együtt szenvedett." Reprezentánsai a helyi politikai, kulturális és közélet számos vezető posztját töltötték be (főügyész, tiszti orvos, kamarai elnökök stb.), valamint polgársága a különböző gazdasági és társadalmi szervezetekben kapott helyet.

8 Változás az 1930-as években következett be. A világgazdasági válság nyomán nemcsak a keresztény kispolgárság és munkásrétegek szegényedtek el vagy vesztették el egzisztenciájukat (körükben nőtt a politikai elégedetlenség), hanem az izraeliták is, akik között gyorsan emelkedett a gazdasági és társadalmi hierarchiából kieső, életfeltételeikben perifériára szorulók száma, akik vagyonilag és életmódjuk alapján is egyre élesebben különültek el a helyi zsidó nagypolgári rétegtől. Az asszimilációs készséget tekintve ugyancsak növekvő különbség jellemezte őket, mivel míg a nagypolgárság lojalitását 4 Zsidó Lexikon. Szerk. Újvári Péter. Budapest, 1929. 606-08, Rav Slomo Paszternák: Miskolc és környéke mártírkönyve. Tel-Aviv, 1970. 32-41, Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc, 1929. 78. 5 Minderről részletesebben: Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. Budapest, 1999. 141-57, 190-203,220-40,271-91. 6 Zsidó Lexikon... 606-07, Csíki: i. m. 406-10. 7 Paszternák: i. m. 42—48. 8 Zsidó Lexikon... 606-08. 336