A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SPÓNER Péter: 42 nap a világ körül. Hadifogság Kelet-Szibériában 1918-1921

céljából gyűlést rendeztek, melyen részt vettek a kérdéssel foglalkozó meghatározó személyiségek, többek között Ruffy Pál miniszteri tanácsos, a Hadifoglyok Hozzátartozóinak Egyesülete képviseletében, a hadügyminisztériumból pedig Kirchner Sándor alezredes és Győrffy Zoltán főhadnagy. A gyűlés résztvevői megállapították, hogy mindenekelőtt „...a társadalomnak kell ebben a tekintetben összefogni, és azon dolgozni, hogy legalább az első szállítmányhoz, azt a pénzt amibe kerül össze tudjuk hozni.'''' A gyűlésen ismertetésre került jelentés szerint 1919-1920 tele különösen súlyos volt Szibériában és a cselekvés tovább nem halasztható. Éppen ezért az elsődleges feladat segélyek kijuttatása, majd a hazahozatal megszervezése, illetve az ehhez szükséges anyagi fedezet előteremtésére egy széles alapokra építő, társadalmi gyűjtés beindítása volt. Ez utóbbi megszervezésével a polgári és a katonai hatóságok a Gömbös Gyula vezette Magyar Országos Véderő Egyesületet (MOVE) bízták meg. E szervezeten belül alakították meg az ún. Magyar Hadifogoly mentő Mozgalmat. Az operatív munkát ennek a végrehajtó bizottsága intézte, melynek tagjai voltak a Hadügyminisztérium, a Magyar Vörös Kereszt Egylet, a Hadifoglyok Hozzátartozóinak Egylete és a körletparancsnokságok delegáltjai. A gyűjtés elsősorban az egyházakra, a bankokra, a pénzintézetekre épült, melyekre az országszerte elhelyezett plakátok hívták fel a figyelmet, de ezek mellett fontos szerepet játszottak a miskolcihoz hasonló helyi társadalmi összefogásból befolyó összegek is. A gyűjtést a legkönnyebben az országos központ által külön e célra kibocsátott levelezőlapok és bélyegek megvásárlásával lehetett támogatni. A társadalmi összefogás mellett a magyar kormány is hozzákezdett a szükséges lépések megtételéhez. 1920. május 4-én a magyar minisztertanács elfogadta a magyar kir. honvédelmi miniszter 1920. évi 135/eln. Hdfg. A.-1920. szám alatt benyújtott előterjesztését, mely alapján felállították a „Miniszteri Bizottság hadifogoly ügyek intézéséré''' elnevezésű hivatalt, melynek a hatáskörébe utalták a hadifoglyok hazaszállítását, ellátását, leszerelését, anyagi és erkölcsi támogatását. A bizottság elnöke a mindenkori honvédelmi miniszter volt.

37 A társadalom és a kormány erőfeszítései azonban még együttesen is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy fedezni tudják a hazaszállítás költségeit. A magyar hadifoglyok hazahozatalának érdekében megmozdult a külföldi, elsősorban amerikai magyarság is, az ott megindult gyűjtés eredményeként hárult el az addig leküzdhetetlennek hitt anyagi akadály az utazás elől. A magyarság ottani helyi szervezetei a szibériai hadifoglyok hazahozatalát a kinti magyarság erkölcsi kötelességévé tették, amihez minden önálló keresettel rendelkező öt dollárral járulhatott hozzá. A kezdeményezés nagy visszhangot váltott ki az amerikai magyarság körében, ami azért is volt igen jelentős, mert így nemcsak újabb összegekkel egészült ki a hazai gyűjtés, hanem ami legalább ilyen fontos volt, sikerült valutához is hozzájutni. Emellett a Népszövetség részéről is történtek bizonyos lépések a szibériai hadifoglyok hazahozatalának elősegítése érdekében. De nem csak anyagi vonatkozásban történt számottevő előrelépés, hanem diplomáciai tekintetben is, amely szoros összefüggésben volt a szibériai katonai helyzet jelentős megváltozásával. A tavaszi vörös offenzíva szétverte a Kolcsak által irányította közel fél milliós hadsereget, és nyár elejére a bolsevik csapatok szinte teljesen elfoglalták Szibériát. Ennek következtében újra életbe léptették a breszt-litovszki béke hadifoglyokra vonatkozó cikkelyeit, miszerint ismét szabadok lettek a magyar foglyok, de 35 HL. Hadifogoly Gyűjtemény 31. doboz 36 A szervezet részletes felépítésére, tevékenységére és működésére vonatkozó iratanyag a HL. Hadifogoly Gyűjtemény, 31. dobozában található. 37 HL. Hadifogoly Gyűjtemény 31. doboz 326