A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKMÁNY György: Felsővadász-Várdomb neolitikus és bronzkori kerámiatípusainak petrográfiai vizsgálata

nem tartalmaz karbonátot), vagy jelezheti a magas kiégetési hőmérsékletet, aminek következtében a karbonát kiégett. Ez utóbbinak azonban szöveti bizonyítékait nem figyelhetjük meg, így az eredeti karbonátmentes alapanyag feltételezhető. A minta közepesenjói porózus, viszonylag nagyméretű, nyúlt, részben elágazó pórusokkal. Gyengén osztályozott, 2 maximummal jellemezhető szemcseméret-eloszlású, hiátuszos szövetű (I. tábla, 1. és 2. kép). A törmelékes szemcsék szemcseméretének átlaga a kis szemcsék esetében 60-80 um, a nagyméretű szemcséknél pedig 1,5-2,0 mm. A törmelékszemcsék maximális átmérője a vékonycsiszolatban 4,5 mm, de makroszkóposán megfigyelhetőek a mintában ennél nagyobb, 6-8 mm-es szemcsék is. A 100-500 um között tapasztalható szemcseméret hiátus azt valószínűsíti, hogy a soványítóanyagot némileg törték és osztályozták, mielőtt az agyaghoz keverték volna. A szemcsék koptatottságát tekintve a nagyméretűek közül a fillitek szögletesek, a kvarcitok gyengén koptatottak. A kisméretű elegyrészek szintén szögletesek, ami vagy törésre, vagy teljesen helyi jellegű törmelékanyag felhasználására utal. Törmelékes elegyrészek: Fillit. A minta soványítóanyagának ez az uralkodó törmelékes elegyrésze. Az öszszes törmelékes elegyrészt figyelembe véve mennyisége meghaladja a 70%-ot. Általában nagyméretű darabok, az egyes szemcsék mérete eléri, sőt esetenként meghaladja az 5 mm-t. (I. tábla, 3. fénykép). A fillit elsősorban nagy mennyiségű muszkovitból (szericitből) és ezek között finomszemcsés (30-50 um) kvarcból áll. Jól kifejlett foliáció (ami a finom szemcseméretből adódóan klivázs) jellemző, gyakori a harántpalásság (krenulációs klivázs) megjelenése. A csillám esetenként limonitosodik, illetve kloritosodik. A klorit néhányszor csomókban-lencsékben, ugyancsak gyűrt formában jelenik meg. Egyes fillittörmelékekben a fentiek mellett apró opakásványok (magnetit), valamint kevés szintén apró, sajátalakú, zömök oszlopos, zöld-kékeszöld pleokroizmusú turmalinszemcse is előfordul. Még ritkábban cirkon (vagy monacit) is megfigyelhető. Egyes törmelékekben a kvarc a csillám mennyiségének rovására lencsék formájában dúsul. A lencséken-sávokon belül a kvarcszemcsék is irányítottak, nyúltak-lapítottak. Egy másik fillitváltozatban gyakorlatilag csak csillámok fordulnak elő. Ezekben a törmelékekben igen apró rutil (?) tűk tömege található, aminek következtében ennek a törmelékes fillitnek a színe szürkévé válik. Csillámos kvarcit: (Csillámtartalom legalább 5%.) Feltehetően a fillithez kapcsolódó kőzetsorozat tagja lehet, de a nagyobb mennyiségű és méretű kvarcszemcsék, valamint azok egyensúlyi kristályosodást mutató 120°-os érintkezése külön csoportba sorolását indokolja, noha kőzetgenetikailag valószínűleg kapcsolódik a fillitekhez. Ritkán megfigyelhető a kvarcszemcsék határán nyomási oldódást jelző szutúrás érintkezés is. Megjegyzendő, hogy a csillámos kvarcit törmelékekben szintén megjelenhet a fillit kőzetcsoportban leírt, irányított szövetű kvarc-csillám együttes. Kvarc: Általában hullámos kioltású monokristályos szemcsék. Méretük általában 30-50 um, maximálisan 100 um. Feltehetően fillitek, illetve csillámos kvarcitok szétesése révén kerültek bele a soványítóanyagba. Kvarcit: Általában durvaszemcsés, legtöbbször szutúrás érintkezésű egyedekből álló, tisztán kvarcszemcsés törmelék. Esetenként azonban egyensúlyi kristályosodást mutató kvarcszemcsékből álló kvarcit is megfigyelhető (I. tábla, 4. kép). Legtöbbször nagyméretű törmelékszemcséket alkot, de a fillit szemcseméretét nem éri el. Nagy valószínűséggel a fillites kőzetsorozat kvarcit lencséinek széteséséből származhat. 109