A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig
látszik a csökkentése mintegy 1500-zal. Ugyancsak irreálisan magasnak tűnik Tiszavalk több, mint 50%-kal megemelkedett lélekszáma, mely a későbbiekben, az 1810-es évekből származó adatok szerint lényegesen visszaesett. Ezért Tiszavalk 1804. évi lakosságát is helyesebb a kimutatottnál legalább mintegy 200 fővel alacsonyabbnak venni. Ezekkel az indokoltnak látszó helyesbítésekkel régiónk lakossága 1804-ben mindössze 4-5%-kal (alig 1200 fővel) haladja meg az 1786. évit. Ez évi átlagban csupán 2 ezrelék körüli gyarapodástjelent. Ha figyelembe vesszük, hogy közben - mint már szó volt róla - új telepesek is érkeztek vidékünkre a századforduló körüli években, akkor a természetes szaporulat rátája ennél is alacsonyabb, illetve a beköltözéseket meghaladó számú elvándorlásról (is) beszélhetünk. Az 1804. évi egyházi összeírás településenként részletezi a lakosság vallási megoszlását, és az 1746. évi Canonica Visitatio adataival összevetve képet kaphatunk arról, miként alakult a táj vallási arculata. A következőkben a népesség vallási változásairól próbálunk áttekintést adni a 16. századbeli hitújítás korától kezdve. Minthogy a vallás összekapcsolódik olykor a nemzetiséggel, az etnikummal is, így a rendelkezésre álló adatokra támaszkodva érintjük a népesség etnikai (anyanyelvi) megoszlásának kérdését is. 3. A NÉPESSÉG SZERKEZETE A középkor századaiban általában és a hitújítás, majd a katolikus megújulás korszakában különösen, a népességen belüli válaszvonalak az alig áthágható renditársadalmi tagolódáson (nemesség, jobbágyság és azon belüli rétegződés) kívül elsősorban a vallási hovatartozás mentén húzódnak. A 19. századig másodlagos jelentőségűek az anyanyelvi, etnikai, nemzeti(ségi) különbségek. A legtöbb számszerű adattal is a népesség vallási megoszlására vonatkozóan találkozunk - főleg egyházi forrásokban - a 18. századtól kezdve. Ezek azonban - és néhány más forrás is - tartalmaznak utalásokat a lakosság etnikai különbségeire is. Ezekre a nehezen számszerűsíthető adatokra támaszkodva kíséreljük meg a népesség szerkezetén belül, először az etnikai megoszlást áttekinteni. a) Etnikai (anyanyelvi) megoszlás Tájunk őslakosságára, népességének eredetére vonatkozólag az irodalomban található különböző tudományos feltevések, nézetek vagy népi hiedelmek - egyes települések honfoglalás előtti nevének (pl. Bogács, Szomolya, Zsérc stb.) nyelvészetileg szláv származtatása, a honfoglalás kori Ör(ö)sur nemzetségének jellege, a palócság történeti előzményei, állítólagos tatár származékok Tardon stb. - kívül esnek nagyobbrészt konkrét, számszerűsíthető adatokra támaszkodó vizsgálódási körünkön. Történetileg igazolt ténynek csak a vlach (román) pásztorok 1409. évi Keresztesre telepítése tekinthető. Régebbi helytörténeti vélekedések szerint emléküket csak a Csincse patak és a hasonló nevű település őrzi. A nyelvtudomány azonban a magyar népnyelvből - csincsa = mocsaras hely - eredezteti a nevet. 52 Sokkal jelentősebb tájunkon a - nagyobb számú települést érintő és időben is tartósabb - szláv népelemek jelenléte. Feltevések szerint beszivárgásuk Borsod megyébe S2 KissL., 1980. 164. 279
