A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

A legrégibb olyan források, melyekből a települések nagyságának legalább egymás közti arányaira vonhatunk le bizonyos következtetéseket, a pápai tizedjegyzékek az 1332-35. évekből. A fennmaradt lajstromokban a táj ma ismert településeinek mintegy fele szerepel. Többségük Bükk-vidéki. A garasban fizetett tized évi átlagos összege a legmagasabb Ábrányban (20), Püspökiben (19) és Szomolyán (18). Nyárád évi 14-15, Bogács és Tárd 11-12, Szentistván és Valk 10-11 garast fizetett, Daróc és Geszt 5-öt, Cserép és Kacs tizedösszegét nem tüntetik fel az összeírásban.

7 Ábrány - az Alsó- és Felsőábrány egyesüléséből született és 1950 óta Bükkábrány névvel jelölt helység - a megye fontosabb községei közé tartozott. Alsóábrány már az Anjou-korban heti- és országos vásárok tartására kapott engedélyt, és a megyében az elsők között emelkedett mezővárosi rangra. Teljesen hiányzik viszont a pápai tizedjegyzékből - egyebek között - Kövesd és Keresztes, a tájnak századokon át (és ma is) legnépesebb két települése. Ezek fejlődésére vonatkozóan inkább csak a következő századtól ismerünk adatokat. (Egyes korábbi helytörténeti művek szerint ugyan Kövesd is szerepelt a tizedlajstromban, de Györffy György nem említi mértékadónak tekinthető történeti földrajzi művében. „Kövesd" helynévvel ugyanis az ország más vidékein is találkozhatunk, s valószínűleg nem Mezőkövesdet jelöli a tizedjegyzékben előforduló „Kövesd".) Keresztesre Zsigmond király a 15. század elején, 1409-ben vlach (oláh, vagyis román) marhapásztorokat telepített. A telepesek - saját vajdáik vezetése alatt - hamarosan elmagyarosodtak és jelentős részük volt a környéken a juhtenyésztés elterjesztésében. (Napjainkban már csupán a Csincse-patak és a róla elnevezett tanya, illetve településrész őrzi emléküket.)

8 Az 1275-ben (még) lakatlannak mondott Kövesdről 14. századbeli oklevelek hiányában annyit tudunk, hogy Zsigmond uralkodása alatt (1387-1437) vásártartási jogot kapott és 1439-től évszázadokon át - Keresztessel együtt - annak a koronauradalomnak a birtoka, melynek központja Diósgyőr, a királyok kedvenc tartózkodási helye Nagy Lajostól Hunyadi Mátyásig. Kövesd 1450-ben országos jelentőségű esemény színtere is volt: itt tartották márciusban Hunyadi János kormányzó és Giskra huszita vezér között a béketárgyalásokat, mindkét részről nagyszámú résztvevővel. Egy héten át Kövesden voltak egyrészt az országos főméltóságok (országbíró, tárnokmester, egri püspök stb.), a megyei fő- és alispánok kíséretükkel együtt, másrészt Giskra kapitányai és az észak-magyarországi városok (Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Körmöc-, Selmec- és Besztercebánya) követei. Abból, hogy ezt a vendégsereget képesek voltak elszállásolni, étellel-itallal ellátni, a helység nagyságára és viszonylagos fejlettségére (is) lehet következtetni. Ezt alátámasztani látszik az 1457-ből fennmaradt töredékes névsor, melyben - akkoriban még a foglalkozást és a származást híven jelölő nevek tanúsága szerint - voltak iparos és kereskedő elemek (szabó, kalmár) és idegenből érkezett (német, horvát, olasz) jövevények egyaránt.

9 Mind Keresztes, mind Kövesd a 15. század derekán mezővárosi rangot kapott (1441-70 között mintegy 40 település jutott az országban hasonló kiváltságokhoz). Keresztesnek már 1456-ban V. László adományozott címert és pecsétet, majd 1471. és 1475-ben Mátyás királytól további kiváltságokat, adómentességet kaptak Keresztes lakói. Kövesdnek pecsétet és szabadalomlevelet 1464-ben Mátyás király adományozott, aki 1472-ben személyesen is meglátogatta a várost, és újabb kiváltságlevélben bővítette 7 Györffy i. m. 8 Klein i. m. 26.; Klein G.-Péchy-Horváth K, 1939. IV. r. 89. 9 Sárközi i. m. 46-47. 257