A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JANÓ Ákos: Viszontválasz a sárospataki várak dolgában

csakis a város déli részén, a megosztások utáni birtokrészen alakították ki szállásaikat. Tekintve, hogy ők rangjukhoz illően katonai kísérettel is rendelkeztek, nagyon valószínűsíthető, hogy a dominikánusok elhagyott kolostorának épületei és annak tág környezete adott erre számukra lehetőséget. Való igaz, hogy a logikai úton felépített eredmény nem helyezhető az okleveles adatokkal hitelesített megállapítások elé, bár az olyan adatszegény időszakban, mint amilyen a 15. század vége és a 16. század eleje, annak is lehetnek módszerbeli indokai. A történeti folyamatok rekonstruálásának néha elkerülhetetlen velejárói a munkahipotézisek, de szükséges, hogy a kevés, de mégis meglévő szórványadatok azokkal összhangot alkossanak, s a kialakult képet az írott források minél teljesebb feltárása hitelesítse. Felmerült vitánk fő kérdése, hogy létezett-e valamiféle formában a sárospataki Vöröstorony a Perényi Péter építkezését megelőző időszakban, amire semmiféle írott forrással nem rendelkezünk. Détshy által ismerjük azonban Wese János lundi érsek 1537. decemberi jelentését a sárospataki várban lezajlott béketárgyalásról, amely szerint a belső várost már a városfal gyűrűje övezte és a házigazda (Perényi Péter) a küldöttségeket a megújult Vöröstorony termeiben fogadta. {Adalékok, 126.). Semmi okunk nincs feltételezni, hogy a fordítás nem födné pontosan a jelentésben foglaltakat, de arra sincs okunk, hogy a szóhasználaton mást értsünk, mint a már korábban megvolt, és most helyreállított épületet. Ezt a megjegyzést a vitatott kérdésben magában is perdöntőnek tekinthetjük. A szórványos adatok mellett a tárgyi emlékek, vagy éppen azok hiánya is forrásértékű információk hordozói lehetnek. Vitánk másik alapvető kérdése, hogy az 1444-es adat, amely egyik álláspontot sem támasztja alá, a ferences, vagy a dominikánus kolostor megerősítésére vonatkozik-e. A ferences kolostor várjellegét és szerepét semmiféle okleveles adat nem igazolja, helyén a régészeti kutatás során sem kerültek elő olyan falmaradványok, amelyek ennek várszerű megerősítésére utalnának. Hogy a város alsó részén, tehát a mai vár közelében, a Bodrog mellett erősség állt, az okleveles adatok mellett az előkerült nagyméretű falmaradványok tanúsítják. Ezeknek a tárgyi emlékeknek a szakszerű és módszeres feltárása vezethet el annak a kérdésnek a végleges megoldására, hogy volt-e valami előzménye ezen a helyen a 16. században Perényi Péter építkezése során kialakult sárospataki várnak. Nem kívánom tovább sorolni azokat a szempontokat, amelyek a Vöröstoronynak az 1534-1537 közötti építését megkérdőjelezik, de nem tekinthetünk el azoktól az ellentmondásoktól, amelyek Détshy Mihály legújabb elképzeléseit továbbra is terhelik. Azoknak az adatoknak a hitele, amelyeket évtizedek alatt szorgos és áldozatos munkával feltárt, ma is kétségbevonhatatlan, de az adatok értelmezése és az azokból levont következtetések olyan további kérdéseket vetnek fel, amelyekre legújabb vitacikkében sem kaptunk kielégítő válaszokat. Nem szólt arról, hogy az akkori politikai, gazdasági viszonyok között hogy volt lehetséges Perényi Péter számára a várost kerítő védelmi rendszer kialakítása mellett nem egészen négy év alatt a belső várat, a Vöröstornyot is megépíteni. A külső kerítőfalak és bástyák megépítésére viszonylag sok adat áll rendelkezésünkre, de mi lehet az oka annak, hogy a torony felépítésére még utalásokat sem találunk? Mivel magyarázható, hogy az alighogy elkészült torony alsó lőréseit a belső vár kialakításának folytatásaként indított további építkezés során máris betemették? Mi lehet az indoka annak, hogy ugyanaz a főúr egy évtizeden belül (1534-1542) két ellentétes szellemű és korstílust követő (középkori lakótorony és reneszánsz palota) építkezést valósít meg két egymás melletti, de egységet képező objektumon? Hol volt az a „pallatium" a Bodrog mellett, ahová az újhelyi várból a város védelmére őrséget helyeztek el? Hol volt a Pálóczi Katalin lakhelye, s hol volt az ún. „alsó-vár" a Bodrog mellett a hídnál, ahogy 139