A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BALASSA Iván: A népi földművelés történeti-néprajzi kutatásának módszertanához

melyekben a dolgozatok száma már meghaladja a százat. Évkönyvük pedig mindig kiváló dolgozatokkal, többször idegen nyelven is megjelenik. Ezek között több földművelési monográfia is napvilágot látott. Itt indították el a határon túli magyarok számára a Néprajzi Látóhatárt. Rendkívül fontos forrás a Magyar Néprajzi Atlasz (szerk.: Barabás Jenő), melynek 80 lapja foglalkozik a földműveléssel, az egész Kárpát-medencéből (MNA). Szolnok megye néprajzi atlasza (SzMNA). 1974. szerk.: Szabó László—Csalog Zsolt) a Tisza középső folyása mellékéről ad jó áttekintést többek között a földművelés szerszámairól és munkamódszereiről. A magyar nyelvjárások atlasza (MNYA. szerk.: Deme László-Imre Samu 1970-1977) az egyes szavakon túl is tartalmaz adatokat. Végh József: Őrségi és hetési nyelvatlasz (1959) egyes lapjait néhányszor értékesítettem. Szinte áttekinthetetlenül gazdag forrás található a budapesti Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában és a megyei múzeumok adattáraiban. A gyűjtés munkáját két nagyszerű kérdőív segítette,

45 és így a nem szakemberek által gyűjtött adatok is jól felhasználhatók. Az értékesítésük megfelelő mutatók hiányában sok fáradságot igényel. A magyar földművelés néprajzi kutatói sokáig elsősorban a munkaeszközökre, azokkal végzett munkára figyeltek. Viszonylag kevesebbet foglalkoztak a társadalmi és szellemi vonatkozásokkal. Néhány kisebb kísérlet után Fél Edit (1910-1988) kezdte meg a paraszti társadalom kutatását és ennek nagyon sok vonatkozása érintette a földművelést is (1936, 1948 és a már említett átányi feldolgozások). A kubikusokkal Katona Imre foglalkozott (1957), a summásokkal többen is, így Sándor István (1956). E területen jelentős munkát végzett Szabó László (1968, 1970, 1993), míg magam egész könyvet szenteltem a részesaratók munkájának és társadalmi körülményeinek 1848-1944 között (1985). Az ilyen jellegű kutatás, mely sokszor közelít a szociológiához, viszonylag nehezen és későn indult meg a magyar néprajzban, de ma már alig képzelhető el olyan földműveléssel foglalkozó munka, mely a társadalmi körülményekre ne lenne figyelemmel. Nemrégiben látott napvilágot a Magyar Néprajz VIII. kötete, mely több mint ezer oldalon a társadalom kérdéseivel foglalkozik és számos jeles tanulmányt tartalmaz, melyek biztosan előmozdítják az ilyen jellegű további kutatásokat (2000). A földművelés szellemi vonatkozásaival nem sokat foglalkozott a kutatás és a feldolgozás. Szendrey Zsigmond, Szendrey Ákos Babonaszótárában találunk néhány címszót, éppen úgy, mint a Magyar Néprajzi Lexikonban (1977-1982), de ezek a korábbi szerény kutatásról tanúskodnak. Sajnos a 21. században aligha lesz lehetőség ilyen adatok helyszínen történő gyűjtésére, ezért a már megjelent, illetve kéziratban lévő forrásokra kell támaszkodni. Az agrárkultusszal kapcsolatban csak Ujváry Zoltán (1969) könyve jelent meg, de ezen a téren is bőven akad még kutatni való a részletekben. Nem sok munka foglalkozik az időjárás kérdésének néprajzi vonatkozásával, csupán néhány részlettanulmányt adtak közre, mint azt magam is tettem (1997). Munkáimban, ahol erre lehetőség mutatkozott, a társadalmi és szellemi vonatkozásokat egyaránt igyekeztem feldolgozni, mert enélkül aligha lehet egy-egy kérdésről megfelelő képet kapni. Mindehhez nagy segítséget nyújtott a néprajzi folyóiratok egész sora. Ezek között elsőnek kell megemlítenem az Ethnographiát (1890—), melynek 110 évfolyama rengeteg apró adatot, de összefoglalásokat is tartalmaz a földműveléssel kapcsolatban. A Néprajzi Értesítő' (1900—) a nyolcvanadik kötet felé közeledik és elsősorban anyagi műveltséggel kapcsolatos dolgozatokat tartalmaz. A megindulás után sokáig az Gunda B., 1939., és Balogh I.-Hofer T.-Végh J., 1966-1973. 446