A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BALASSA Iván: A népi földművelés történeti-néprajzi kutatásának módszertanához

Ethnographia elsősorban szellemi vonatkozású cikkeket közölt, de amikor Györfjy István átvette szerkesztését (1935), attól kezdve a néprajz minden ága helyet kapott benne, éppen úgy, mint a Néprajzi Értesítőben. Hasonló elvek szerint történik a tudományágunk idegennyelvű folyóirata, az Acta Ethnographica (1950—) szerkesztése is. Két olyan folyóirat (sorozat) indult meg az elmúlt évtizedekben, mely a határon túli magyarok néprajzával foglalkozik. Az egyik a Kriterion Kiadó kiadásában Bukarestben jelent meg: a Népismereti Dolgozatok Kós Károly, majd Kós Károly-Faragó József szerkesztésében (1976—) gazdag tartalommal, de most mintha megjelenése szünetelne. A másik a Néprajzi Látóhatár (1992-) Viga Gyula szerkesztésében és elsősorban a határon túli magyarok néprajzi tanulmányait közli, illetve olyan dolgozatokat, melyek az ottani kérdésekkel foglalkoznak. Természetesen még számos olyan folyóirat földműveléssel kapcsolatos cikkeit használom, melyek ilyet csak elvétve adnak közre. Ebben az esetben van a bibliográfiának különös jelentősége. Ikonográfia A földművelés kutatásának rendkívül fontos, nélkülözhetetlen eleme a metszet, rajz, térkép, fénykép vagyis az ábrázolás. Ezek nélkül nem lehet egy-egy munkaeszközt, a vele végzett munkát, mindezek térbeli elterjedését igazán megérteni. Minél régebbi egy ábrázolás, esetenként kialakított forráskritikai eljárással legalább két jellemzőjét kell megállapítani. Az egyik a keletkezés idejének minél pontosabb megállapítása, a másik a kép területhez történő kötése. Ezen kívül jó, ha a szerző nevét, annak műveltségét, ismereteit fel tudjuk deríteni, hogy az ábrázolás hitelességének mértékét megállapíthassuk.

46 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archívuma (MMMA) mintegy húszezer képes ábrázolást tartalmaz, de ez feltevésem szerint csak töredéke annak, amit még a jövőben meg lehet szerezni. Ezen kívül használtam a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárának Fényképgyűjteményét (EAF), mely egészen a múlt század végéig visszanyúlik és több száz ezres negatív és pozitív gyűjteménye felbecsülhetetlen érték. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Fényképtára éppen úgy sok adattal szolgált, mint a megyei múzeumok sokszor egy századot felölelő pótolhatatlan felvételei. Néhány kép kiváló fénykép-művészektől származik, de merítettem a NMA fényképgyűjteményéből éppen úgy, mint az önkéntes néprajzi gyűjtők képeiből is. A fenti forráskritikai szempontokat, rugalmasan ugyan, de mindig megpróbáltam érvényesíteni. Egyes régészeti leleteken is felbukkannak a gazdasági életre vonatkozó ábrázolások, de ezek hazánkban csaknem kizárólag a római korból származnak. Az első freskók, táblaképek a Kárpát-medence peremvidékén maradtak meg a 14-15. századtól kezdve. Ezek néprajzi, munkaeszköz-történeti értékelése csak szórványosan történt meg. A sokkal későbbi templomi zászlókat érdemes lesz egyszer feldolgozni a földművelés vonatkozásában is. A nemesi címerekben, ha ritkábban, de a 15. századtól kezdve fel-felbukkannak a mezőgazdasági szerszámok, míg a falu- és városcímerekben ezek valamivel később jelentkeznek. A pecséteken a 17. század második felétől találkozunk velük, de nehéz megállapítani, hogy ezek mennyiben tükrözik a rézmetsző mester megmerevedett ismereteit, és mennyiben egyeznek meg az adott településen használatos szerszámokkal vagy annak egyes részeivel (pl. az eke esetében az ekevas és csoroszlya szerepel, teljes ekeábrázolás rendkívül ritka). Balassa!., 1981. 447