A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
JÁNOS István: Kéziratos versgyűjtemény 1842-ből
KÉZIRATOS VERSGYŰJTEMÉNY 1842-BŐL 1 JÁNOS ISTVÁN A versgyűjteményt Stoll Béla alapvető bibliográfiája nem tartalmazza 2 , eredetét tekintve pedig feltehetően sárospataki provenienciájú lehet, tekintettel arra, hogy tartalmi szempontból igen nagy hasonlatosságot mutat számos, általunk már publikált sárospataki eredetű versgyűjteménnyel. 3 A gyűjteményben szereplő legkorábbi dátummal ellátott bejegyzés 1842-ből származik (337. lap.). A 371. lapon olvasható bejegyzés alapján a gyűjtemény egykori tulajdonosa ill. másolója bizonyos Chyk Mihály miskolci polgár volt 1846-ban, ezt követően került az előzéklap posszeszor bejegyzése szerint Mizser Lajos tulajdonába: Mizser Lajos ref. Tanító tulajdona, Cserépfalu, 1920. Karácsony* A 13 x 20 cm méretű, barna bőrkötésű kötet gerincén a Mindenes gyűjtemény felirat olvasható, s 388 + X számozott oldalt tartalmaz, zömében egy kéz írása, s igen valószínűnek látszik, hogy a legtöbb vers nyomtatott szövegről készült másolat, s jellemző a gyűjtemény összeállítójára a tudatos válogatás, megszerkesztettségre való törekvés. Eszerint a kötet első fele a szinte valamennyi felvilágosodás kori versgyűjteményben helyet kapó Csokonai-, Kovács József-, Fáy András-költemények után a klasszicista és a romantikus költészet darabjai kapnak helyet. Virág Benedek, Dayka Gábor, Ányos Pál, Szemere Pál, Kölcsey Ferenc, Hutter Antal, Kulcsár István, Férge István néhány verse mellett kitüntetett figyelmet szentel a költészetrajongó Chyk Mihály Berzsenyi Dánielnek, akitől egész terjedelmes válogatást közöl, valószínűleg a Helmeczy-féle kiadás alapján. 5 Chyk Mihály tehát olyan antológiát szerkesztett, melyben egyaránt képviselve van a tradicionális kollégiumi ízlésvilág és az igényes, nyomtatott irodalom, beleértve a Társalkodó című folyóiratból kimásolt néhány verset is. Gyűjteményünk tehát szerkesztésében és a művek kiválasztásában inkább elszakadást jelent a kollégiumi hagyományoktól, s egy reformkori átlagolvasó ízlésvilágába enged bepillantást. Bizonyítja továbbá, hogy változatlan formában ugyan, de megváltozott tartalommal tovább élnek a kéziratos antológiák, melyek iránti igényt a könyvkereskedelem még nem tudja kielégíteni, s a válogatás is olyan szelekció eredménye, melyben egyre nagyobb súlyt kapnak az esztétikai és hazafias szempontok. Ez a tendencia a protestáns papság és a művelt középosztálybeli olvasók által készített antológiákban érvényesül elsősorban, akiknek 1 A tanulmány az OTKA T 025408 sz. pályázat keretében készült. 2 Stoll Béla, A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1565-1840). Bp. 1962. 3 KOMÁROMI Sándor, A XVIII. századi sárospataki kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények. Debrecen, 1992. JÁNOS István, Ismeretlen kéziratos versgyűjtemény a XIX. sz. elejéről. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. 87-92. Uő. Reformkori kéziratos versgyűjtemény a Szerencsi Múzeumban. I. m. 26. 206-210. Uő. Komáromi János versgyűjteménye. In: Kultúra és tradíció. Szerk.: Viga Gyula. Miskolc, 1992.449-510. 4 Mizser Lajos (1896-1981.) református tanító, a gyűjtemény jelenlegi tulajdonosának, dr. Mizser Lajos főiskolai tanárnak apja. Ezúton is köszönetet mondok dr. Mizser Lajosnak, hogy a gyűjteményt rendelkezésemre bocsátotta. 5 Berzsenyi Dániel versei. Kiadta egy Kalauz Értekezéssel megtoldva Helmeczy Mihály. Pest, 1816. 535
