A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZALIPSZKI Péter: Háborús anziksz

Nem tudni mi az oka, hogy a katonai szolgálatot tevőktől annyira eltérő számú levelezőlapot találunk az anyagban. A legrendszeresebb levelező kétségkívül Gáspár György, a Gáspár Gáspártól származó lapok száma mindössze öt, Gáspár Mihály sokszor kap, viszont tőle csak egyetlen lapot találunk az anyagban. Az egyértelműen kiderül, hogy Gáspár Gáspár (köz)nyelvi műveltsége és írástudása a legalacsonyabb szintű a levelezők közül, de éppen ezért az ő lapjain találjuk a palóc-matyó dialektus legarchaikusabb, legérdekesebb megnyilvánulásait. Érzékeltetésül álljon itt 1942. IX. hó 28-án keltezett lapjának néhány sora az ő írásmódja szerint, amikor Mihály öccsét korholja kicsit viccesen, amiért soká írt neki: „...ászt hitem hogy nem is gondoltok ránkse mert ot még más mint it most má meg kezdődött a szüret oszt iszogáltok deit anak hírisincs mánagvon elvégezhetetek (kiemelések - Sz. P.) hameg miránk is gondoltál Kedves misukám..."

21 Következő, 1942. okt. 13-án írt lapja Katalin testvéréhez és sógorához, vélhetőleg Ali Jánoshoz szól, aki ekkor még odahaza tartózkodik: „...demajdmegsegít ajoistenhogy még a messze földrüis hazamenük Kedves Katikám aleveled meg kaptam mejből megértettem, hogy még sogorék odahazavanak matyival hála ajoistenek mai mink is hazamenünk ha el végezünk csak még nekünk van egy kis munkánk... Kedves Katikám most másat nem írhatok tisztelem sógort tisztele

k minvátökat tisztelem éspámékot (kiemelések - Sz. P.) is Istenveletek Gáspár"

2

* Utolsó lapja egy húsvéti üdvözlet, melyet Mátyás öccsének címezett 1943. április 18-án. Ezután már nem találunk Gáspár Gáspártól származó levelezőlapot, aminek okát nem tudhatjuk, a többi, későbbi lapokban sem találunk utalást arra, hogy leszerelt, vagy, hogy meghalt volna. Az anyag legnagyobb blokkját Gáspár György szakaszvezető levelezőlapjai alkotják. A már idézettel együtt 21 db tőle származó tábori lapot találunk, amelyeket az orosz frontról írt 1942. június 8. és 1943. január 9. között. Az 1942. június 12-i dátummal írt lapja

29 azért érdekes, mert megtudjuk, hogy ebben az időben hol szolgált. A megszólítás felett jól kivehetően más, vastagabb ceruza írással valaki megpróbálta a később tankcsatájáról nevezetessé vált orosz város Kurszk nevét a lapra írni, a kísérlet csak másodszorra sikerült. Elképzelhető, hogy egy itthon lévő katonatárs tudatta Gáspár György szkv. hollétét szüleivel. A várost egyébként a Moszkva felé nyomuló németek még 1941. novemberében foglalták el és 1943. február 8-ig tartották, s ebben, mint forrásunk is jelzi a magyar hadseregnek is volt szerepe. Ugyanezen a napon testvéreinek is ír egy másik lapot, melynek sorait legkifejezőbben talán az ironikus jelzővel jellemezhetnénk: „Szeretett, kedves Katikám, Marikám és miskánk(\) Szeretnék küldeni egy fényképet, hogy lásátok tik is észt a nagy gyönyörűséget, ami itt van, de külömben láthasátok oda haza is a moziban. Majd, ha eljön az idő, és hazamegyek a jó isten segítségével, majd többet tudok. ."

30 1942. július 26-án is két levelezőlap hagyja el a tábori postahivatalt, de az egyiket még 19-én írta Gáspár György: ,JZedves szüleim, sokszor eszembevan, hogy dejó volna othon aratgatni, de ha el hoztak. Igaz itt is aratás van, csak más. Kedves szüleim, ha az első lapot meg kapják, írjanok mán az otthon létükről, mert ojon jó volna olvasni, hogy mi von otthon. Isten velük és velem is... maradok hűfiok, gyűri Oroszországban" ?

x A másik lap a szovjetek által alkalmazott felperzselt föld taktikára utal és kifejezi azt a hadi propaganda által táplált reményt, hogy az év végére a háború győzelmesen befejeződik: „...Kedves szüleim, küldjenek csomagot, mert ez az orosz ország nagy és üres... Abaúji Múzeum adattára: 611/33. Abaúji Múzeum adattára: 611/26. Abaúji Múzeum adattára: 611/3. Abaúji Múzeum adattára: 611/10. Abaúji Múzeum adattára: 611/11. 560