A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZALIPSZKI Péter: Háborús anziksz

Kedves szüleim, ha nagyon jól megy, talán boldog karácsony lesz, olyan amijen még sosem volt, de ez az isten kezében van, mert itt csak ő segíthet rajtunk...".

32 Az 1942. augusztusából való lapok individualista korunkban különösen tanulságosak, azt bizonyítják, hogy Gáspár György szkv-t nehéz frontszolgálata közepette nemcsak a maga kínjabaja, hanem az otthonmaradottak gondjai is erőteljesen foglalkoztatják: „...Kedves édes anyám, édes apám(\) 27-én kaptam meg a levelet, amira azonnal válaszolok. Meg értem, hogy nagyon hitvány termés van. Talán kevés az eső, hát innen mehetne egy kicsi haza. Legközelebb írják meg, hogy hol menyi let, mert olyanja, ha egy lapot kapunk. ...ászt is hallom, hogy a búzát elverte a jég...".

33 „...Mihály öcsém, neked csak anyit írok, hogy mulas az őszi lagzikban jól, de a lovakról ne feledhez meg, mert ha a jó isten el hozza ászt a napot, hogy hazamegyünk, kövér lovakat szeretnék látni, mert itt látok elég roszszat, hát legalább oda haza lássak jót."

34 Redves aranyos Katikám és Mariskám(\) Ahogy it jövünk megyünk, látom a sok búzát, gabonáit, árpát, de sokat eszembe van, hogy amikor odahaza bisztattalak benneteket az aratásnál, hogy ne féljetek ez mán jobb lesz, ez mán könnyebb lesz, ha a végére érjünk, pihenünk. Hát most nem biztatlak benneteket, és ászt sem tudom, hogy mikor bisztatlak, mert mán a nyáron nem, mert ez mán elmúlt, ha csak a jövő nyáron nem. Isten veletek kedves testvéreim, érezzétek jól magatokat, csak a híradót ne nézzétek meg a moziban (!) (kiemelés - Sz. P.).

35 Ez utóbbi kiemelt részből kitűnik Gáspár György tapintatossága is, hiszen meg akarja kímélni húgait a háború borzalmainak vizuális élményétől, mert vélhetőleg tudja, hogy a borzalmakat, megpróbáltatásokat nem képes egészen elfedni a propaganda. Gáspár György augusztusi lapjai között találunk kettőt, amelyekben a hazavágyódás érdekes kifejezést nyer. „Kedves szüleim és testvéreim(J) Legyen ez a pár sor írásom reátok boldog büszkeséggel gondoló, szívből szerető, életetek meg tartásáért az édes otthontól tá(vol) idegenben örökös élet veszéjben forgó, imádkozó lelkem üzenete. Most érzem csak, mennyire szeretlek benneteket, látom elhagyott falumat, hajlékomat, hol bölcsőm ringott, az igazi hazámat, hol még a tüske is szebb, mint itt a virág. De én nem lehetek ott, elkellet jönnöm, hogy bisztos nyugalommal hajthassátok le a fejeteket álomra, én addig őrködöm mesze mesze idegenben. "

36 Szembetűnő az idézett sorok eltérő stílusa Gáspár György más lapjaihoz képest. Megjelenik benne a propaganda által sulykolt abnormális motívum, miszerint a magyar honvéd hazáját védi, az itthoniak nyugalmát óvja az ország határaitól többszáz kilométerre. E gondolat „formába öntése" származhatott akár egy megtévesztett, irodalmiaskodó frontharcostól is, aki akár komolyan is gondolhatta a telkesítésére sokszor hangoztatott lózungot, de valószínűbb az, hogy egy puskaport soha nem szagolt bértollnok émelyítő „alkotása". Az is bizonyítja a klisészerű szöveg átvétel voltát, hogy mindvégig „falumról, kisfalumról" tesz említést, holott Mezőkövesd 1942-ben is városrangú település. Ha nem is ennyire (mesterkélten) fennkölt, de mennyivel emberibb és hitelesebb ugyanennek az érzésnek a sajátlagos kifejezése! „...Hej, de sokat gondolom, hogy de jó volna mán oda haza jól lakni süteménnyel, de az még soká lesz, vagy hogy lesz e nem tudom... "

31 A háborús levelezés nagyon fontos vonatkozása az is, hogy a levélíró nemcsak magáról számol be, hanem azokról a társairól is, akiknek rokonsága elérhető közelség32 Abaúji Múzeum adattára: 611/15. 33 Abaúji Múzeum adattára: 611/16. 34 Abaúji Múzeum adattára:611/55. 35 Abaúji Múzeum adattára: 611/32. 36 Abaúji Múzeum adattára: 611/14. 37 Abaúji Múzeum adattára: 611/12. 1942. augusztus 24. 561