A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JACZKÓ Zsolt: A tokaji átkelés (1849. január 31)

Lihutyin még arról is beszámol, hogy a magyarok Rakamazon nagy mennyiségű sót, zabot és ökröt hagytak.

47 Tokaj megszállására a Beloguzsev altábornagy 11. gyaloghadosztályának egyik ezrede maradt hátra július l-jén. Ugyanakkor a fősereg elindult Miskolcról Pest felé, a IV. hadtest többi része pedig Paskievics parancsát követően Debrecen felé indult, hiszen a volt ideiglenes főváros és környéke hadászatilag „kiürült", mivel a magyar főerők főleg a főváros és Komárom között koncentrálódtak.

48 A stratégiai fontosságú, 60 000 lakosú cívisváros, gazdagságával és a körülötte felhalmozott nagy mennyiségű élelmiszerkészletekkel is felkeltette a köztudomásúlag „portyázó" oroszok érdeklődését. Cseodajev csapatai július 3-án foglalták el Debrecent. Ultimátumuk: a lakosságtól 24 óra leforgása alatt 6000 csetverty (4000 q) lisztet és egyéb élelmet, elszállításukhoz pedig legalább 1000 fogatot követeltek. Amíg a városban tartózkodtak, a katonáknak a szabad rablás is megengedett volt. Július 5-én a főparancsnoktól azt az utasítást kapták a IV. hadtest egységei, hogy a sereg főerőivel való egyesülés céljából, ne Polgár-Tiszafüred felé vonuljanak vissza, hanem a korábbi útvonalon, Tokaj irányába.

49 A hadtest július 6-án hagyta el a megsarcolt Debrecent és július 8-án már Rakamazon volt, ahol fedezetet biztosított az élelemmel megrakott és betegekkel megtelt végtelen kocsisor átkeléséhez a folyón. A IV. hadtest Tokajból, hogy a főerőkkel egyesüljön, a Tisza jobb partján, Tarcalon és Szerencsen át Körömre vonult. Két zászlóalj a betegeket Kassára kísérte, két másik pedig négy ágyúval, az ezredparancsnokkal Rot vezérőrnaggyal az élén Miskolcra vonult.

50 A cári hadak mozgását nehezítette, az időközben a katonák körében elterjedt kolerajárvány, amely jelentékeny veszteségeket okozott a seregnek. A kolerajárvány mértékéről Lihutyin részletesebben ír: „Csapataink Tokaj alatt három napot töltöttek és rendkívül sokat szenvedtek a vidéken már elterjedt kolerától. A betegség - amelynek első jelei Bártfán mutatkoztak - mire elértük a Tiszát, az egész hadseregben, különösen IV. hadtestben aggasztó méreteket öltött. Egy nagy ütközet kétségtelenül kevesebb áldozatot követelt volna tőlünk."

51 A betegség nagymértékű kifejlődéséhez hozzájárulhatott a tisztaság hiánya, a kimerültség, a rekkenő hőség és a piszkos víz, a szabadban, puszta, nyirkos földön alvás, táborozás, a Tisza alsó völgye mélyen fekvő - a táborok általában a folyók mentén helyezkednek el - mindez jó táptalaja a lázas betegségeknek, a sok éretlen, savanyú gyümölcs fogyasztása. A magyar főseregnek, miután nem sikerült szabaddá tenni az utat a Tisza-Maros szöge felé, az egyetlen lehetséges út a Duna bal partján vezetett. Ez akkor már az orosz csapatok ellenőrzése alatt állt, így más választás nem lévén Görgey július 12-én megindította csapatait, a komáromi vár őrségének alapos megerősítése után.

52 A visszavonulást azonban már Vácnál, július 15-én megállította egy orosz különítmény, így Görgeynek más útvonalat kellett választania, ezért északkelet - Losonc, Miskolc, Debrecen - felé fordult (megőrizve serege épségét). Ez azt is jelentette, hogy a már Tiszánál álló orosz 47 Katona i. m. M. D. Lihutyin 690. 48 Katona i. m. M. D. Lihutyin 698-699. Debrecen - mint a forradalom egyik központja - elfoglalása a cári csapatok számára létfontosságú volt, ugyanakkor nem nélkülözhették a város víz-, élelmiszer- és gyógyszertartalékait sem. 49 Katona i. m. M. D. Lihutyin 703-704. Polgártól a Tiszáig az út szinte járhatatlan volt, a folyón való átkelés szinte lehetetlennek tűnt az előző napok esőzése miatt. 50 Uo. 712-713. Rot tábornok Miskolcon a parancsnokságot is átveszi. 51 Uo. 693-694.; Herman i. m. 360-370. 52 Szijj lm. 17-19. 551