A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JACZKÓ Zsolt: A tokaji átkelés (1849. január 31)

udvarnak, a bort itt vásárolta fel, gondozta, s vezette a tizenöt évre bérelt szőlő- és gyümölcsös kerteket is".

41 Ugyanerről Lihutyin a következőképpen szól: „A mind Eperjesnél, mind Kassánál kisebb város a Tisza jobb partján fekszik, a Kárpátok utolsó magas nyúlványa és a folyó közötti szűk völgyben szinte csak egy utcaként nyúlik el. A hegyet a legtetejéig szőlő borítja, mégpedig az, amelyből a legdrágább édes, tokaji bort készítik", míg a helyiekről az alábbiakat írja: „A magyarok semmiféle gyűlöletet nem mutattak ki, házukban, családjuk körében, vendégszeretettel, szívélyesen fogadtak bennünket. A harciasságból fakadó tekintélyt már csak a legendák őrzik."

42 A főparancsnok a IV. hadtestet Tokajhoz küldte, hogy az ottani hidat vegye birtokba, ha le van rombolva, állítsa helyre és a város.megszállása után hídfőállással biztosítsa azt. A Tokajba vonuló IV. hadtest nem teljes erejével, létszámával vett részt a akcióban: 25,5 gyalogzászlóalj; 22 lovasszázad; 98 löveg, összesen: 27 100 fő. Ehhez már a város elfoglalása után csatlakozott az ugyancsak a hadtestbe tartozó: 11. gyaloghadosztály egyik ezrede. így Cseodajev csapatai kb. 30 000 emberre egészültek ki.

43 1849. június 28-án került sor Tokaj városa és a tiszai átkelőhely elfoglalására.

44 A IV. hadtest előőrsei, a doni kozákok két oszlopa Kuznyecov atamán altábornagy vezetésével elérték a várost. Először a fogadásukra küldött polgárokkal találkoztak, akik azt állították, hogy a városban nincs ellenség. Az utcákban széthúzódó kozákokra azonban a Tisza túlsó oldaláról ágyútüzet nyitottak a magyarok, a házakból pedig - mint a későbbiekben kiderült - puskával lőtte őket a lakosság. Amikor a cári tüzérség megérkezett, kilőtte a Tokajra irányított két kis magyar ágyút és kb. egyórás tűzpárbaj után a magyarok visszavonultak. Ezt követően a csapatok, melyek a Tokaj melletti síkon gyülekeztek (1 lovasdandár és 2 doni kozákezred) bevonultak a városba, és 8 ágyút (később még kettőt) felállítottak a part menti fűzfák menedékében. Megkezdődött a szabad rablás, fosztogatás, a tisztek kifejezett rosszallása ellenére. Ahogyan Lihutyin fogalmaz: „Az ilyesmit egyébként nagyon nehéz megakadályozni, mert a katonák szemében ugyanis alattomosságnak hat, ha a békés lakosság beleavatkozik a háborúba és ilyenkor kegyetlen bosszút állnak."

45 Tokaj feldúlását, kirablását mégis eltitkolták. Bár Lihutyin nem említi visszaemlékezésében, br. Nyikolai naplója annál részletezőbb a Tisza túlpartjára való átkelés kérdésében. „Először a 41., 51. doni kozákezred keresett gázlót lefele az átkeléshez. Gázlót nem találtak, a part pedig olyan meredek volt, hogy lóval nem tudtak leereszkedni a vízhez. Ekkor az 51. ezred 6 szotnyája, élén parancsnokával Gubkin őrnaggyal ruháját ledobva, egy szál karddal a vízbe vetette magát, átúszta a folyót és támadást intézett a túlparton felállított hídrészek ellen. Az orosz ágyúk és karabélyok egyfolytában szórták a magyarokra a tüzet, akik ettől megzavarodtak és Rakamaz felé vonultak vissza. A magyarok négy halottat és tíz sebesültet hagytak a táborukban. Az orosz veszteség két halott és öt sebesült volt. Az orosz elővéd a magyarok által előző nap szétszedett úszóhidat helyreállítva, még aznap átkelt a túlsó partra."

46 41 Katona i. m. P. V. Alabin 179. (aki a 22. számú kamcsatkai vadászezred ezredsegédtisztje volt) 42 Katona i. m. M. D. Lihutyin 685. Aki meglepő rokonszenvvel írt a magyarokról, sok hasonlóságot fedezett fel a magyarok és a szlávok között, a magyar rónát az orosz sztyeppékhez hasonlította. 43 Katona i. m. M. D. Lihutyin 684-685. 44 Herman i. m. 360. Kuznyecov altábornagy a IV. orosz hadtest kozákjaival elfoglalta a tokaji átkelőt a Knezics vezérőrnagy vezette csapatoktól. 45 Katona i. m. M. D. Lihutyin 688-689. 46 Katona i. m. L. P. Nyikolai 283-284. 550