A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BÁTI Anikó: A lakodalmi étrend, ételek változása 1941-1996

mindenki -, azt a szobában hellyel kínálták és a kalácsot, bögrét a kezében fogva fogyasztotta el a reggelit. A második korszakban a közelebbi rokonoknak az egyik szobában terítettek, reggelire tepertőt, hurkát, abált szalonnát tálaltak. A többi vendégnek tejeskávét, kalácsot kínáltak, de nem ültették le őket. A harmadik korszakban már minden ajándékhozót a sátorba kísérnek, ahol reggelivel várják őket. Korábban csak egy-két fő képviselt egy házat, most viszont szinte az egész család eljön ajándékhordáskor is. Reggelire kocsonyát, hurkát, tepertőt, abált szalonnát tálalnak erre külön felkért fiatalok. 2. Ebéd A lakodalom napján az ebéd korszakunkban még az előkészületekhez tartozott, mivel az esküvő mindig délután volt, így a segítőknek, a konyhán dolgozóknak főztek. Ez az étkezés nem volt ünnepélyes, bár a vacsora főbb elemeit rakták ekkor is az asztalra. A terítékek hasonlóak voltak, mint este, de a vőfély ezeket a fogásokat nem köszöntötte verssel. Az 1940-50-es években csigalevest, főtt húst, marhapörköltet és galuskát főztek. A második korszakban az étrend csak annyit változott, hogy a pörköltet disznóhúsból készítették. A harmadik korszakban ebédre a lakodalmak többségében már nem főznek levest, csak csirke- és disznópörköltet galuskával. Csökkent tehát az ebéd jelentősége, mert csigalevest, mely az ünnepi étkezéshez tartozik, már csak vacsorakor tálalják, az ebéd ételsorából kezd elmaradni. Ugyanakkor napjainkra a pörkölt a vacsoráról eltűnt, mint ünnepi étel elvesztette szerepét, az előkészületek étrendjén szerepel csupán. 3. Vacsora Az étkezések közül az esküvő napján, este tartott vacsora a legfontosabb, amely ünnepélyes módon zajlik le. Az 1980-as évekig a lakóházban terítettek a vacsorához. A szobákat rendezték át ehhez, a szomszédoktól kölcsönkért padokat, asztalokat, terítékeket rakták le. Az asztalhoz meghatározott ülésrendben ültek le: Az első házban, az első szobában, a fő helyen - a tükör alatt - ült az új pár, mellettük a násznagyok, az előkelők, azaz az idősebb rokonok, a pap, a jegyző, a tanító. Csak többszöri terítéssel tudták megoldani a vacsoráztatást, mivel kevés hely volt. Amikor elkészültek a szakácsasszonyok a főzéssel, kezdődhetett a vacsora. Az első fogás előtt a gazda vagy a násznagy köszöntőt, imádságot mondott az új párért. Majd a vőfély minden ételhez verset mondott és a tálat az új pár elé tette. A vacsora ünnepélyességét szolgálta a közös étkezés, az ülésrend, a teríték, a vőfély verses köszöntői, a tálalók sokasága, az ételek bősége, a mindennapok fogásaitól való eltérés. Cserépfalun az első fogás mindig csigaleves volt, a legfontosabb ünnepi leves a tyúkhúsleves csigatésztával. Ebben megegyezik a tágabb Palócföld étkezési rendjével.

22 Az első korszakban a menyasszonyt a leves kiszedésekor megtréfálták: a merőkanál helyett lyukaskanalat, szűrőkanalat adtak neki. Belemerítve a levesbe csak a tésztáját szedte ki, csak a „csigáját", később hoztak neki merőkanalat is. A csigatészta itt nyilvánvalóan, mint fallikus szimbólum szerepel.

23 A vacsora más ételeihez nem fűződött más szokás és a későbbiekben ezt is elhagyták. BakóF., 1987. 167. BakóF., 1987. 168. 488