A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PIRINT Andrea: Egy festmény Wántza Mihálytól

EGY FESTMÉNY WÁNTZA M1HÁLYTÓL PIR1NT ANDREA Miskolc képzőművészeti életének kezdetét az 1899-es esztendőhöz köti a szakirodalom. Ekkor került megrendezésre az első, írott forrásokban tetten érhető képzőművészeti kiállítás a városban, melyen a Nemzeti Szalon a magyar festészet aktuális legjobbjait mutatta be. Az élénk visszhangot kiváltó kiállítást hamarosan újabbak követték, s kezdetét vette a város képzőművészeti érdeklődésének kibontakozása, a várost állandó lakhelyéül választó művészek letelepedése, a képzőművészet szervezett kereteinek kiépülése. Ám a városnak 1899 előtt is voltak képzőművészeti vonatkozásai. A témával foglalkozó irodalom a lokálpatrióták büszkeségével méltatja annak a néhány tanult művésznek a tehetségét, akik a 18-19. század folyamán hosszabb-rövidebb ideig Miskolcon tartózkodtak. Ezek egyike Wántza Mihály, aki festőként - Miskolc monográfusa, Szendrei János szerint - „korának jobbjai közé tartozott".

1 Wántza (Wándza, Vándza) Mihály (Perecseny, 1781 - Miskolc, 1854 k.) életéről többet tudunk, mint festői munkásságáról. A színészként, színműíróként, festőként és grafikusként tevékenykedő művész sűrűn váltogatta tevékenységi területeit. Festészeti tanulmányait Kolozsváron annál a Neuhauser Ferencnél kezdte, akit a magyar művészettörténet Barabás Miklós legjelentősebb ifjúkori mestereként tart számon. Wántza érdeklődése azonban hamarosan más irányba, a színészet világa felé fordul. Magával ragadja a színjátszók pezsgő, mozgalmas és szabad életformája, s maga is színésznek csap fel. „Valami nagy tehetség azonban nem igen lehetett s valószínűleg csak azért vették maguk közé az aktorok, mert ügyes kezű fiú volt s a dekorácziók festéséhez pompásan értett" - írja Szendrei,

2 s megállapítása helytállónak tűnik, mert Wántza útja a színi pályáról hamarosan ismét a festészethez vezet. 1807-től két évig a bécsi festészeti akadémián folytatja tanulmányait, ahol a magyar származású Hess János Mihály osztályába jár. Olyanokkal tanul együtt, mint a később híressé vált, Kazinczy Ferenc által pártfogolt Balkay Pál, s ekkor végzi akadémiai tanulmányait a szendrői származású Marczinkey Elek, kinek neve - hosszabb-rövidebb itt tartózkodása okán - szintén helyet kapott Miskolc képzőművészeti múltjának ismertetésében. Az akadémia elvégzése után Wántza útja ismét a színészethez vezet. Kolozsváron 1809-től az erdélyi színtársulat igazgatója lesz, s 1814-ig, a színtársulat feloszlásáig ez jelenti fő tevékenységi területét. A színjátszástól ezután sem szakad el. A vele maradt színészekkel Marosvásárhelyre helyezi székhelyét, ahonnan kiindulva még évekig gyakorolja a színjátszás-színigazgatás mesterségét a közelebbi és távolabbi települések közönsége előtt. Minden bizonnyal színre vitte saját, Zöld Marczi című három felvonásos népszínművét is, mely 1817-ben Nagyváradon nyomtatásban is napvilágot látott. A kiadványhoz saját maga készített rézmetszet-illusztrációt.

3 „1818-ban ... Miskolcra jött s 1 Szendrei 1, 1911.382. 2

Uo.381. 3 A rézmetszetet reprodukálja Szendrei János 1911. 383. 341