A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PIRINT Andrea: Egy festmény Wántza Mihálytól

1819-ben alighanem a színháznál nyert alkalmazást, bár az sincs kizárva, hogy tisztán a festőművészetből élt. A szóhagyomány szerint a mai Kismajor-utczában s a Városháztéren is lakott s a mai alsó Markó-ház egykor az ő tulajdonát képezte" - írja Szendrei 191 l-ben.

4 Úgy tűnik, hogy ideérkezésétől 1854 körül bekövetkezett haláláig, több mint két évtizeden keresztül Miskolc volt Wántza Mihály életének kizárólagos színtere. Festői képességeiről tiszta fogalmat ez idő szerint nem alkothatunk. 191 l-ben még ismert volt néhány, magántulajdonban lévő, az idő által igencsak megviselt portré, melyek az ő ecsetje alól kerültek ki. De nagyobb kompozícióiról már ekkor is csak elmondásból ül. leírásokból lehetett tudni. A művész fiától nyert értesülés szerint Ferenc császár koronázásai ábrázoló képét - mivel nagy mérete miatt sehol sem volt számára elegendő hely - felvágták, s viaszosvászonként hasznosították tyúkólban és padláson. Hasonlóan szánalmas sorsra jutott a Zrínyi Miklós szigetvári kirohanását ábrázoló nagyméretű olajfestmény, mely - szintén egyik családtag elbeszélése szerint - egy szoba padlóján, szőnyegként fejezte be földi pályafutását. Hogy a festészettel - legalábbis az 1820-as években - Wántza aktívan foglalkozott, arra bizonyíték az a tény, hogy 1828-ban Pesten önálló kiállításon voltak láthatóak képei.

5 Nemcsak egy kiállításra elegendő anyag létezése, de a legnagyobb mesterségbeli tudást igénylő festészeti műfajba, a sokalakos történelmi kompozíciók közé tartozó festményeiről írt méltató szavak is arra engednek következtetni: Wántza folyamatosan gyakorolta a festészet mesterségét, s ha nem is volt kimagasló tehetség, jó festőnek számított. E kiállításon Mátyás király és Beatrix hercegnő találkozását ül. /. Máriának Zsigmond brandenburgi herceggel való eljegyzéséi ábrázoló sokalakos, életnagyságú figurákat megjelenítő kompozíciói mellett néhány portré, és számos csendélet volt még látható. Valószínűleg ez utóbbi műfajba tartozott az Egyveleg című képe is, mellyel a pesti műegylet 184l-es kiállításán tűnt fel.

6 A díszlettervező Wántzáról - ezúttal a műfaj jellege miatt teljesen érthetően - ismét csak írásos értesüléseink vannak. Színházi díszleteiről elismeréssel szólnak.

7 Kevés képzőművésszel büszkélkedhetünk, akik a 19. század folyamán huzamosabb ideig Miskolcon éltek és dolgoztak. Ezért is volt különösen sajnálatos, hogy a több mint harminc évig városunkban tevékenykedő Wántza Mihálytól egyetlen munka sem került be a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményébe - legalábbis a legutóbbi időkig így tudtuk. Az az érdekes eset állt elő, hogy a miskolci múzeum jó ideje őriz egy olajfestményt, amelyről csak a közelmúltban bizonyosodott be, hogy mestere Wántza Mihállyal azonos. A Kund vezéri ábrázoló festményt az 1953-as, múzeumunk képzőművészeti gyűjteményének nyilvántartásában mérföldkövet jelentő leltározás során ismeretlen magyar festő alkotásaként határozták meg.

8 A dr. Bodnár Éva nevéhez fűződő nagyarányú munka során csaknem háromszáz, a miskolci múzeumba az 1899-es megalakulástól 1953-ig bekerülő műtárgyak hivatalos nyilvántartásba vételére került sor. A nehéz feladat megoldásához a művészettörténész szakértelmén túl egy korábbi „leltárkönyv-féle" nyújtott segítséget. A munkát nehezítette, hogy a hevenyészettnek tűnő leltárkönyv nem adta meg a műtárgyak méretét, s hogy számos tétel fordult elő benne, amely 1953-ra vagy letétként, vagy közelebbről meghatározatlan módon már elkerült a múzeum gyűjteményéből. Ennélfogva nem szúrhatott szemet, hogy a századik tételként 4 Uo. 382. 5 Hasznos Mulatságok. 1828. II. 257-259. 6 Honművész. 1841.404. 7 Magyar Kurír. 1821.1. 147. 8 Olaj, vászon 205x125 cm Ltsz.. 53.216.1. 342