A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SÜMEGI György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960)

cióiról, rajzkönyveiről ír. Adekvátan interpretálja az életműben már korábban fölbukkanó témákhoz (Don Quijote) való visszatérést. Az argentínai periódusban jelenik meg először Szalayban a visszatekintés igénye, addigi munkássága összefoglalásának a szándéka. Föltehetően azért is, hogy a művészetében az európait elismerő argentinoknak megmutassa művészi múltját a pályakezdéstől Tucumánig, az őt befogadó, munkát adó nagy egyetemi városig. Az Universidad Nacional de Tucuman kiadásában megjelenő nagyalakú rajzkönyv {Lajos Szalay Dibujos Drawings, 1954.) belső címoldalán a retrospektivitást összefogó évszám: 1937-54. S valóban: évszám-jelzések föltüntetése nélkül keverednek a korai és az argentínai rajzok - ciklusokba rendezve (Költészet-Művészet, Szerelem, Család, Nő, Férfi, Halál, Háború, Hit). Argentínában megerősödött Szalaynál a nagyobb egységekben, rajzciklusokban való gondolkodás (előzményeként lásd a háború alatt keletkezett Karamazovok-ciklust), vagy a meglévő rajzok egybefüggő ciklus-cím mögé rendezésének az igénye, amit egyfajta pedagógiai célzat is motiválhatott: a könnyebb megértést segítendő, a belső összefüggéseket egy témán belül több rajz árnyaltabbangazdagabban, szélesebb formai artikuláltságban képes bemutatni. A ciklushasználat következő etapjában 30-50 darabos egységeket hoz létre azonos cím alatt {The Hungárián Tragedy, ,JLes Fleurs du Mar)

1 és további, önálló címmel megjelölt rajzokkal kiegészíti-fölgazdagítja az addigi ciklusokat.

8 Speciális rajzciklusként, egyedi-különös műként, egyúttal sajátos végpontként (vagy a látványhozközelisége miatt: kezdőpontként) jelölődik a Szalay-életműben a legargentinabb tollrajz-kollekció {Impresiones de un inmigrante, Egy bevándorló impressziói)? Szalay Buenos Airest, a „Déli Bábelt" (Kerecsendi Kiss Márton metaforája) a magyar bevándorló, az emigráns nézőpontjából láttatja. Cikluskezdő darabként a saváriai születésű Tours-i Szt. Mártont, Buenos Aires védőszentjét mutatja meg, és a rövid bevezetőben is hozzá fohászkodik: „azért jöttem, hogy köpenye oltalmába vegyen Tours-i Szent Márton". Szalay 1949-es Buenos Aires-i sétálásainak, a várossal való megismerkedésének is dokumentumai a jellegzetes városképrajzok: a Mayo és Congreso tér, a belváros hangulata, a Pilar templom, a Belgrano összeboruló fasora, az állatkert bejárata, a kávéház, a Colon Színház, a régi Városháza (El Cabildo), külvárosi részletek, a kikötő: La Boca. Szalayt a történelem El Cabeldo - Szalay Buenos Aires-i rajzkönyvéből 1949. 7 Lajos Szalay Dibujos-Drawings. Buenos Aires, 1957. 8 A Szalay-féle önálló rajzciklus végső stádiumában, utolsó fejlődési fokán az egy nagy ciklus-egy nagy könyv szisztéma érvényesül; L. Genezis, New York, 1966. 9 Szalay L., 1998. Kétnyelvű magánkiadás. 325