A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SÜMEGI György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960)

kényszerű Odüsszeuszként, mű vész-vándorként vetette ki a La Plata partjaira. Rajzkollekciója utolsó három darabján (Bevándorlók, Nosztalgia, A bevándorló álma) fölerősödött a vallomásjelleg, a művész egyidejű állapot-meghatározása: a magányosság, magára utaltság, a családjába kapaszkodás-zártság, a haza, Európába vágyódás sajgó fájdalma. Szalay rajzkönyvének - vallomásos jellege mellett - legnagyobb eredménye az, hogy a világváros meghatározó és jellegzetes városképi együtteseit, releváns képi elemcsoportjait pontosan rögzítette. Rajztollával leírta a dél-amerikai metropolisz képét: hozzájárulva Buenos Aires városképei sorozatainak a gazdagításához. Szalay argentínai munkálkodásának az első idejére esik - városképrajzaival együtt - az a néhány könyvfedél és illusztrációs megbízása, amelyeket az EMECÉ kiadótól kapott

10 (lásd erről a Függelékben Virginia Carreno vallomását). Szalay Lajos, Tucumán, 1949. Szalay egy késői interjúban azt állította, hogy „a festést 1935 táján abbahagytam". Az akkor már idős mester a folyamatos festésre gondolhatott, azt valóban abbahagyta. Azonban időnként, rendszertelenül Argentínában (később New Yorkban) is festett képeket. Tucumánban megfestette szállásadójának, dr. Aczél Mártonnak a feleségét és a kislányát: egy enteriőrbe helyezett kettős portrét.'

x Szalay argentínai festményei között kisszámú, de jellegzetes csoportot alkotnak a könyvekhez, könyvcímlap-tervekként elkészült kisméretű festményei. Terv formában ismerjük mindegyiket: Federico J. Peltzer (Tierra de nádié) könyvborítójára zsúfolt-expresszív, többfigurás kompozíciót tervezett. A Torstahi 50 (Acélkapu 50) című, kisméretű festett kollázsán a mesteri kiegyensúlyozottságot, a hideg és meleg színek kiegyenlített használatát, a szellemes megoldást egya10 Ignacio B. A., 1949.; Cain, James M, é. n.; Conrad, J. é. n. 11 A festmény olaj, vászon, 66,5x76 cm, Etele L. Aczél tul., Buenos Aires. 326