A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
TARCZAI Béla: A tehetséggondozás miskolci modellje a két világháború között (emlékezés Tóth Zoltán Viktorra)
feladatot részben a szaktanárok, részben a felsős diákok látták el, minden ellenszolgáltatás nélkül. A közös tanulás és az instruálás eredménye az átlagon felüli osztályzatokban mutatkozott meg. A gondoskodás körébe tartozott a tankönyvek, tanszerek beszerzése, a rendkívüli tárgyak tandíjának fedezése, az iskolai kirándulások költségeinek megtérítése, segítség a ruházkodásban, szükség esetén orvosi ellátás, vagy egyéb személyes igények teljesítése. Az orvosi felügyeletet és tanácsadást az elnök fivére, a közismert és közkedvelt dr. Emődi Tóth Béla végezte Vörösmarty utcai rendelőjében. A szövetség az anyagi támogatások és a testi szükségletek kielégítése mellett gondoskodott a fiatalok erkölcsi neveléséről, a társadalmi beilleszkedés problémáinak megoldásáról és általában mindarról, amit ezeknek a diákoknak az esetében a családi és az iskolai nevelés nem tudott nyújtani. Dr. Bartha László a szövetség fennállásának 20. évfordulóján és Tóth Zoltán Viktor ezüstmiséje alkalmából 1935. szeptember 29-én megjelentetett alkalmi újságban erről a következőket írta: „A Szövetség vezetőjének nagy gondja van arra, hogy ez az intézmény ne maradjon pusztán kosztoló intézmény, hanem a fiúkból egész embereket neveljen, akik gyakorlati, jó hívei lesznek a katolikus Egyháznak és szorgalmas munkásai a magyar hazának." Ennek a célnak elérése érdekében Tóth Zoltán Viktor hatalmas programot dolgozott ki, és ennek megvalósításába sok önzetlen szakembert is bevont. Ő maga havonta két alkalommal exhortációt, lelki beszélgetést tartott a gimnázium kápolnájában. Az exhortáció nem prédikáció, nem lelki gyakorlat vagy annak valamilyen pótléka, hanem közvetlen beszélgetések sorozata volt. Kitűnő érzéke volt a félénk, zárkózott gyermeki lelkek megnyitásához, az idősebbek problémáinak megérzéséhez és megoldásához. Ilyenkor nyílt alkalom arra, hogy megbeszéljék a tanulással, szállással, étkezéssel és a szabadidő hasznos eltöltésével kapcsolatos általános és egyéni gondokat. Mivel az iskolákkal is állandó kapcsolatban volt, jól ismerte a másik oldal, a tanárok és az iskolavezetés véleményét is. A faluról bekerült fiúk mindenekelőtt megtanultak viselkedni. Megismerték az alapvető illemszabályokat, gyakorlati tanácsokat kaptak az evőeszközök használatára, a ruházkodásra, a beszédmódra, a testápolásra, a sportok gyakorlására. A szövetség által javasolt és szemmel tartott tánciskolába jártak, kirándulásokat szerveztek, amelyekre a szülőket is meghívták. Ilyen alkalmakkor az erdészek ingyen, különvonaton szállították a résztvevőket Garadnára. A közösségi szellem ápolását szolgálták a jeles ünnepek alkalmával a kivonulások. Az együvé tartozást a kávébarna sapka, a zománcozott jelvény és az 1927-ben felavatott zászló jelképezte. Az érettségizett diákok, amennyiben a városban vagy a környéken maradtak, nem szakadtak el a szövetségtől. Felnőttként, mint közreműködők vagy pártfogók segítettek a szövetség napi feladatainak végrehajtásában. A szövetség és vezetőjének tekintélyét, elismertségét sok megnyilatkozás igazolja. Szmrecsányi érsek már 1919-ben dicsérő levelet és 1000 koronát küldött a szövetségnek, „...örömmel látom, hogy a Szövetség a mostani nehéz időkben is példásan igyekezett a szegény tanulók erkölcsi és anyagi támogatása által rendeltetésének megfelelni" - írta az érsek. 1927. április 20-án az érseki iroda magas kitüntetésről értesítette Tóth Zoltán Viktort, akit a pápa „fra i Suoi Cappellani Segreti d'Onore" a pápai titkos káplánok testületébe felvette. Az 1927-es esztendő egyéb esemény révén is emlékezetessé vált a szövetség életében. Június 12-én, a megalakulás 10. évfordulóján zászlószentelési ünnepséget tartottak a katolikus gimnázium udvarán felállított tábori oltárnál. Az ünnepi misét és 306
