A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

TARCZAI Béla: A tehetséggondozás miskolci modellje a két világháború között (emlékezés Tóth Zoltán Viktorra)

szertartást az egri érsek személyes képviseletében Kronberger József apát-kanonok végezte. Ekkor vezették be a diákok részére a barna egyensapkát. A zászló és a sapkák elkészítéséhez a város lakói 30 millió koronával járultak hozzá. Szmrecsányi érsek ez alkalommal zászlószög megváltás címén 10 db aranyat küldött a szövetségnek. 1935. szeptember 29-én a szövetség időszakosan megjelent Hírnöke kettős jubileumról számolt be. Ekkor ünnepelték Tóth Zoltán Viktor pappá szentelésének 25. és a szövetség megalakulásának 20. évfordulóját. Az ezüstmisét Tóth Zoltán Viktor a kialakult szokásokkal ellentétben, a legnagyobb csendben, Szegeden, a Miasszonyunkról elnevezett zárda kápolnájában tartotta, és élénken tiltakozott az ellen, hogy az ő személyét illetően bármilyen ünnepséget rendezzenek. A Szent Alajos öregdiákok mégis módot találtak az ünneplésre: a 20. évfordulón műsoros ünnepséget rendeztek a Korona Szálló emeleti dísztermében. Ezen az ünnepségen - neves miskolci művészek és diákok műsora keretében - Henkey Honig Vilmos ny. tábornok méltatta a szövetség és alapítója érdemeit. Érdemes a méltatásból és az ünnepelt válaszából néhány mondatot idézni: „Volt idő, amikor nem volt senki, aki rávezette volna a társadalmi rétegeket arra, hogy fogjanak össze a nemzet közkincsének, a magyar gyermekeknek megmentésére. Tóth Zoltán Viktor volt az első, aki ezt a gondolatot megértette, magáévá tette és megvalósította." Tóth Zoltán Viktor válaszából: „...szemrehányást kapok azért, hogy gyarapítóm a magyar szellemi proletariátust. Elégtétel, hogy Magyarország kultuszminisztere is legfontosabb feladatának tekinti a fiatal magyar tehetségek megmentését." A szövetség és Tóth Zoltán Viktor tekintélyét és népszerűségét az is jelzi, hogy ezen az ünnepségen Borbély-Maczky Emil vármegyei főispánnal az élen, megjelent a város és a vármegye valamennyi egyházi és állami vezetője. A pártfogolt diákok aranykötésű misekönyvvel ajándékozták meg lelki atyjukat. Az egri érsek 1939-ben esperessé nevezte ki a mindaddig szerény segédlelkészi minőségben tevékenykedő papot, és megbízta a dévaványai plébánia vezetésével. A miskolci hívek minden elképzelhető formában megpróbálták Egert a döntés visszavonására rábírni, de ez nem sikerült. Az érdekelt maga is azt tanácsolta híveinek, hogy ne tiltakozzanak. Ő a döntést fegyelmezetten tudomásul vette. A hivatalos indoklás az volt, hogy kényelmesebb tevékenységi kört kíván a felsőbbség Tóth Zoltán Viktornak nyújtani, és hogy előmenetelét a hierarchiában csak ezen a módon lehetett biztosítani. A szövetség lelki irányítását Viezer József apát-kanonok vette át és vitte tovább, elődje szellemében. Nem lehet állítani, hogy a szövetség népszerűsége a személyi változás következtében kezdett csökkenni, de tény, hogy az 1940/4l-es tanévben az ellátott diákok száma már csak 30 vidéki és 3 miskolci volt. Tóth Zoltán Viktor 1941. január 4-én, váratlanul fellépett tüdőgyulladás következtében, Dévaványán elhunyt. Néhány nappal korábban még Miskolcon járt, s a tőle megszokott kedélyességgel kereste fel régi harcostársainak társaságát. Temetésén, január 7-én az öregdiákok nevében dr. Bartha László, a MÁVAG főtisztviselője, az aktív diákok nevében Orosz Lajos nyolcadikos vett búcsút a „Krisztus Szíve szerint való diákapostoltól" - amint a Fráter György Gimnázium Értesítőjében olvashatjuk. Az egykori és akkori Szent Alajos-diákok 1941. júniusában emlékünnepséget rendeztek volt elnökük tiszteletére. A részt vevő közönség ez alkalommal is megtöltötte a gimnázium udvarát. Ezután a háború viharai tépázták a szövetséget, majd el is sodorták a többi hasonló szervezettel együtt. A feledés fátylát az Új Ember lebbentette fel egy pillanatra 1987 szeptemberében, rövid megemlékezéssel az alapítás 70. évfordulójára. Az Oktatáskutató 307