A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

GULYA István: A miskolci 10-es honvéd múzeum

Az oroszországi és erdélyi harcok során az ezred nagy mennyiségű hadianyagot zsákmányolt. E trófeákat 1916-tól szisztematikusan kezdték gyűjteni a honvédek, mivel felmerült egy háborús emlékmúzeum alapításának gondolata. Az ötlet nem volt egyedülálló akkoriban, például a kassai premontrei gimnázium is tervbe vette hadiereklyemúzeum létesítését, aminek gyarapításához a 10-es honvédektől is kértek tárgyakat. A katonák szerették volna bemutatni életüket, harcaikat és fegyvereiket, érzékeltetni, kézzel foghatóvá tenni a hátramaradottak számára a háborút. Hadikiállítást szerveztek, mely gerincét alkotta a „10-es Honvéd Hét" című rendezvénysorozatnak, ami 10 napon át hangversenyeket, irodalmi esteket, bálokat, színházi előadásokat jelentett egy-egy városban. A főszereplők természetesen az ezred képviselői voltak, akiket nagy szeretettel vettek körbe a hátországban élők. A rendezvénysorozat teljes bevétele a hadiözvegyek és árvák támogatását szolgálta, az alap népszerűsítése érdekében a jelen lévő tisztek rendkívüli lelkesedéssel dolgoztak. 1917. december 15-25. között Miskolcon, 1918. február 9—23-ig Egerben, március 15—25-ig Gyöngyösön, április 26-május 6-ig Sátoraljaújhelyen rendeztek „ 10-es Honvéd Hetet".'' A rendezvénysorozat fő látványossága a hadi kiállítás volt. Ekkor még nem önálló gyűjtemény, az ezredparancsnok felhívására a háború első éveiben az ezredben szolgált katonák adták kölcsön emléktárgyaikat.

12 A kiállításon, mely mind a négy városban azonos volt, 126 db fegyver, lőszer, felszerelési tárgy (zömmel hadizsákmány); 407 db rajz és festmény; 511 db fotó szerepelt. A festmények, rajzok és fotók szemléltették a katonák mindennapjait, a látogatók számára bemutatták a fegyverek és felszerelések használatát.

13 A tárlatokkal kapcsolatban a rendezőknek voltak rossz tapasztalatai is, az apróbb tárgyakat a „műgyűjtő, 10-es honvéd emlékekre vágyó közönség" hazavitte.

14 A hadi kiállításnak és a hozzá kapcsolódó rendezvényeknek nagy sikerük volt minden helyszínen, sokan adakoztak az özvegyek és árvák javára. A lelkesedés a negyedik háborús év nehézségei ellenére nem csökkent, sorra rendezték a jótékony célú hangversenyeket, előadásokat Borsod, Heves és Zemplén megye városaiban, ezek zömét már nem a honvédek, hanem támogatóik szervezték. 1918 őszén, a háború végén majdnem félmillió korona volt a hadiözvegy és árvaalap vagyona. A hadi kiállítások anyaga a rendezvénysorozat után együtt maradt, szerettek volna a háború befejeztével ezredmúzeumot berendezni a gyűjteményből, erre azonban nem került sor. 1918 őszén Tápiósülyre szállították a múzeumot. A forradalmak okozta zavaros körülmények között anyagát széthordták, mivel a fegyverek működőképesek voltak, a harcokban valószínűleg felhasználták. A gyűjteményből csak a képtár maradt meg, ami a helyzet normalizálódása után a fővárosba került, az Országos Hadimúzeum (Hadtörténeti Múzeum) gondozásába.

15 Az ezredhagyományok ápolása és a 10-es honvéd múzeum A háborús vereséget követő zűrzavar, a Tanácsköztársaság, az ország megszállása, majd a trianoni béke okozta sokk nem kedvezett a volt 10-es honvédek szerveződésének. Sokan csak a nemzetközi helyzet rendeződése után térhettek haza a hadifogságból, Olaszországból 1919-ben, a Szovjetunióból zömében 1920-1922 között. A Miskolcon élő egykori tisztek alkalmanként összejártak feleleveníteni a háborús emlékeket és az 10

10-es Honvéd, 1917. október 15. 11 Emlékalbum 1939. 195. 12 10-es Honvéd, 1917. december 1. 13 A m. kir. 10. honvéd gyalogezred hadi kiállításának katalógusa. Miskolc. 1917. 14 10-es Honvéd, 1918. augusztus 1. 15 10-es Honvéd, 1923. május 19. 294