A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

MEZŐKÖVESD VÁROS ÉS KÖRNYÉKE NÉPESSÉGÉNEK ALAKULÁSA A 20. SZÁZAD ELEJÉIG KÁPOLNAI IVÁN Mezőkövesd és környéke Borsod megye déli részén 724 km

2 területet foglal el közel kéttucatnyi településsel a Bükk hegység Alföldre néző dombos-hegyes előterében egri Bükkalja: Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Szomolya, Bogács, Tárd; miskolci Bükkalja: Borsodgeszt, Kacs, Sály, Tibolddaróc, Vatta, Bükkábrány -, a Nagyalföld északi szegélyén, a Tisza, Sajó folyók és Eger patak által határolt Borsodi Mezőségben (Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Mezőnyárád, Mezőnagymihály, Szentistván, Egerlövő, Borsodivánka) és a Közép-Tiszavidék borsodi árterében (Négyes, Tiszavalk, Tiszabábolna), középpontjában Mezőkövesd várossal, az egykori mezővárossal. Nem egységes földrajzi táj, hanem elsődlegesen inkább közigazgatási tájegység. A térség az 1983-ig fennállott mezőkövesdi járást alkotta, kiegészítve a vonzáskörébe tartozó Tisza-parti Bábolnával. Az elmúlt századokban Borsod megye déli része közigazgatásilag - a daróci, vattai, ónodi és egyéb elnevezésű, majd a 18. század derekától a 20. század elejéig egrinek nevezett járás - olykor 40-nél is több települést foglalt magába. A mezőcsáti (később Leninvárosról elnevezett) járás létesítése (1884), az 1940-es években rövid ideig fennállott mezőkeresztesi járás megszüntetése, majd néhány község Heves megyéhez csatolása után alakult ki a mezőkövesdi járás területe, az 1984-1990 között városkörnyéknek nevezett jelenlegi mezőkövesdi kistérség. Székhelyének, az 1973 óta (újból) városi rangú Mezőkövesdnek bizonyos gazdasági központ szerepet kölcsönöz földrajzi helyzete a hegyvidék és a síkság találkozásánál. A 20. század elejétől - elsősorban gimnáziuma, majd egyéb iskolái révén -jelentős művelődési központ. Egy kis néprajzi tájegység, az (egykori) színes népviseletéről és ma is élő népművészetéről ismert matyóság „fővárosa"-ként múzeumaival és néhány évtizede gyógyfürdőjének vonzásával számottevő idegenforgalmi központ is, a Bükk hegységbe irányuló kirándulások indulópontja. 1. A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK ALAKULÁSA AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁSIG a) A török uralom előtti századok A honfoglaló magyarok valószínűleg szláv eredetű lakosságot találtak a környéken. Egyes települések szlávos hangzású nevéből - mint pl. Zsérc, Szomolya, Bogács, Pazsag (a közeli Novaj, Noszvaj), s talán Daróc, Cserép, Kacs is - erre következtetnek a 255