A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

megye, illetve Mezőkövesd város monográfusai. De vannak - Anonymus nyomán - türk eredetű népelemek ittlétét feltételező vélekedések is.

1 Béla király jegyzője, Anonymus az 1220 körüli években született „Gesta"-jában környékünkről úgy tájékoztat, hogy „Árpád vezér és nemesei... a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett, attól a helytől kezdve, amelyet most Kacsnak mondanak...". Árpád itt egy nagy földet adott Ousadnak, akinek fia, Örsur „a folyónak a forrásánál várat épített, melyet most Örsur várának tartanak". A nemzetség, illetve leszármazottai: Tibót vagy Tibold, Daróci, Geszti, Sályi család szállásbirtokai közé tartozott a környéken - a leszármazott családokról elnevezett - több település, ezen kívül még Nagymihály is. Az Örsur nevet Anonymus „kun"-nak, azaz kabarnak tartja, Györffy György, az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzának legkiválóbb ismerője pedig - a krónikák nyomán - magyarnak.

2 Az eddigi történeti irodalomban eléggé általános volt az a nézet, hogy e tájat a vezető honfoglaló törzseken kívülálló, csatlakozott népek, elsősorban a kabarok, az ún. „fekete magyarok" szállták meg. Egyes feltevések szerint a Cserhát-Mátra-Bükk vidéket lakó „palóc" népcsoport elnevezése is valamilyen kunhoz hasonló népelemet jelölt. Mások szerint a palócok már a hun-avar korban itt élő, s a szamojédhez hasonló nyelvet beszélő őslakosság leszármazottai.

3 Más adatok is utalnak Mezőkövesd környékén a csatlakozott népelemek jelenlétére. Borsod megye ugyanis eredetileg határvármegye volt. Az őrszervezet nyomait ma is őrzi Lövő neve; íjász lövő („sagittarius") lakói lehet, hogy székelyek voltak - amire az látszik utalni, hogy a faluba vezető egyik utat „székelyút"-nak nevezték. Lehetséges, hogy a határőrök közé tartoztak a besenyők is, akik Nyárádot és Keresztest lakták - a 13. század első feléből származó oklevelek szerint.

4 A települések közül Szomolyát, Cserépfalut már a 12. századbeli oklevelek említik. A II. András korából származó Váradi Regesztrumban, a váradi káptalan jegyzőkönyvében - amely a Szent László király sírjához küldött személyek peres ügyeinek hivatalos leírását tartalmazza -, találkozunk Bábolna („Bobona", 1214), valamint Tárd, Ábrány és Lövő nevével (1220-21). A ma külterületi lakott helyként ismert Mocsolyás neve is előfordul már 1221-ben. Nyárádot és Keresztest 1238-ban, Bogácsot, Kacsot, Zsércet 1248-ban, Püspökit 1261ben említi először oklevél. A környék mai központja, Kövesd 1275-ben fordul elő okleveleinkben először, mint lakatlan falu, Négyes 1277-ben - ugyanúgy, mint a későbbiekben csak pusztaként szereplő Tilaj -, Geszt és Váralja 1292-ben, Ivánka is a század végén. A 14. század elején tűnik fel először Nagymihály, 1323-ban Vatta, 1348-ban Sály. Valk nevével pedig először az 1332. évi pápai tizedlajstromban találkozunk.

5 A népesség számának alakulásáról ebből a korból ismereteink nincsenek. Az 1241. évi tatárjárás bizonyára megviselte Dél-Borsod népét, mert hisz a Mohi csata is a közelben zajlott le. A pusztulás mértékét Györffy György egész Borsod megye lakosságára nézve 24%-ra becsüli.

6 1 Borovszky S, 1909. 7-9.; Klein G, 1939. 15-16.; Sárközi Z., 1976.40. 2 Györffy Gy, 1987.737. 3 Sárközi i. m. 40. és 145. (hivatkozással a palóckutatással foglalkozó irodalomra is). 4 Sárközi i. m. 41. 5 Soósl, 1985. 79-102.; Klein i. m. 18. 6 GyimesiS., 1970. 16.; Györffy i. m. 743. 256