A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KALICZ Nándor–S.KOÓS Judit: Újkőkori arcos edények a Kárpát-medence északkeleti részéből

Már korábban is ismert volt, hogy az Esztár csoport kerámiái vélhetően kiváló minőségük és a festés módja miatt kedvelt csereeszközként szolgáltak, és így juthattak el távoli vidékekre. A különleges arcábrázolások a szimbolikus jellel még jobban növelhették a festett edények értékét. Satchinez lelőhely a Bánátban közel fekszik a Tiszához, amely esetben kézenfekvőnek látszik a Tiszán történő szállítás lehetősége. A feltevést, amely a szimbolikus ábrázolású festett edények értékére vonatkozik, erősítik a lelőkörülmények is, hiszen pl. a tiszaigari kis töredéket áldozati gödörbe rejtették. A szimbolikus jelek megjelenési formái éppúgy, mint az arcábrázolásoké, a variációk széles skáláján mozognak. Belesimulhatnak az edény nyakának síkjába, amikor is az orr (1-2. kép, 9. kép 3-5, 10. kép 5, 12. kép 1, 13. kép 2, 5; 15. kép 1-2), sokszor a szemöldök is és a fül is plasztikusan megformált (9. kép 1, 11. kép 2; 15. kép 1), a szemeket és a szájat pedig bekarcolással jelzik. Az Esztár csoportban az orr kivételével az egész arcszimbólumot festették (14. kép 1-4), ugyanakkor a Tiszadob csoportban is felfedezhetünk egy feketére festett szimbólumot (13. kép 5). Egyetlen esetet ismerünk, amikor a nyak síkjából háromszög alakban megformált, plasztikus arcábrázolás emelkedik ki (9. kép 2; 15. kép 23). Sokszor övezi az arcot mindkét oldalon háromszög alakú plasztikus bordadísz, amely során az arc síkját kissé ellapították (1-2. kép, 9. kép 4, 10. kép 4, 6, 9, 11. kép 4-5, 12. kép 7, 13. kép 1, 3). A legtöbb szimbolikus díszű arcos edény csak töredékekben maradt ránk. Ezek közül az egyetlen kivétel a mezőzombori darab, ahol az edény jelentős része megmaradt. Megemlítendő, hogy a tiszafüredi nagyméretű arcos edény hasán két-két ferde bordát képeztek ki, amelyekről feltételezhető, hogy a hason nyugvó kezek szélsőségesen leegyszerűsített ábrázolásai (15. kép 1.). Azon arcábrázolások alapján, ahol a szimbolikus jelek szinte teljes egészében fennmaradtak, tudjuk a kisebb töredékeket az arcábrázolások rendszerébe beilleszteni. A leggyakoribb szimbólumot esetenként kísérő jelet nem tudjuk értelmezni, mivel nem állandó kiegészítői a fő ábrázolásnak. Ilyen a homlok közepén derékszögben megtörő motívum (9. kép 2-3, 11. kép 1, 12. kép 2-4). A száj ábrázolása elengedhetetlen, kialakítása azonban változatos. A szokásos vízszintes vagy függőleges rövid beböködéseken kívül a szájat T-alakban is jelölték (1-2. kép, 9. kép 3, 10. kép 8, 11. kép 1, 12. kép 2-4, 14. kép 7, 15. kép 2). Néhány esetben ez utóbbi ábrázolás variálása is megfigyelhető (13. kép 1-2, 14. kép 1-4). Ezzel a különleges szájábrázolással kapcsolatban, amelyhez egy függőleges kiegészítés is járul, felmerül a kérdés, hogy vajon nem szakállt jeleztek-e vele? Feltételezésünk, hogy ezek a kiegészítések férfiábrázolásokhoz tartoztak. Ezt a hipotézist erősíti a Zseliz csoport több olyan ábrázolása, ahol az Mformában keretezett archoz szakállszerű motívumok csatlakoznak (KUZMA 1990, 3. kép 1, 4. kép 3; KALICZ 1998, 12. kép 11, 13. kép 2). Ha elképzelésünk helytálló, akkor az arcábrázolásoknál nagyobb szerepet kell tulajdonítani a férfiaknak, mint ahogy ezt korábban feltételeztük. Még egy kiegészítő motívumot kell megemlítenünk. Egészen egyszerű díszítőelemnek tűnik, mégis szinte minden egyes arcábrázolásnál megfigyelhető. A háromszögletű arc mindkét oldalán megvan mint lezáró elem, formáját tekintve két rövid, párhuzamos beböködésből, vagy két párhuzamos négyszögből alkotott sor, 12 hosszú vonalból álló sáv, esetleg rövid, ferde vonalakból álló sávok (1-2. kép, 9. kép 1, 10. kép 3, 6, 9, 11. kép 1-2, 6, 7, 12. kép 1, 5-8, 13. kép 3, 6). A szimbolikus díszű arcábrázolások legfőbb jellemzője kialakításuk aszimmetriája. Határozottan állíthatjuk, hogy éppen ez az aszimmetria teszi az ábrázolást sajátossá. Feltételezésünk szerint a fej az egykori edény nyakának síkjából kissé plasztikusan kiemelkedett, és ez vált le töredékekben az edény felületéről. Azt is hangsúlyozni kell - az eddig közölt leletek ismeretében -, hogy az AVK szobrai sohasem viselnek ilyen aránytalanul nagyméretű fejet. 20