A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PUSZTAI Tamás: Előzetes jelentés a telkibányai Szent Katalin ispotály 1997-98. évi feltárásáról

falak árkaiból nem lehetett elkülöníteni a feltételezett korai hajófal és az ispotályfal periódusát, így egymáshoz való viszonyuk sem volt tisztázható. Mindezeket figyelembe véve kritikával kell fogadnunk az írásos forrásokban szereplő korai „fa kápolna", valamint annak elbontásának tényét.

14 Esetünkben - úgy tűnik- inkább egy korábbi kőépület 1367-69-es átépítéséről kell beszéljünk, mintsem fakápolnáról. Az 1367 után felépült ispotály megtalált maradványai két épületrészből állnak (23; 5; 8. kép). A kelet-nyugati tájolású, 18 méter hosszú, 11 méter széles

15 templom hajója két boltszakaszos volt. A nyolcszög három oldalával záródó szentély diadalív-pillér nélkül kapcsolódott a hajóhoz (2-3. kép). A hajó északi falát valamint a nyugati záródás alapozását teljesen kibányászták, csak a visszatöltött alapozási árkok kerültek elő. A hajó déli falát az itt futó gyalogút árka pusztította el.

16 A hajó nyugati felében a karzat vagy az oda vezető lépcső kiszedett alapozásának nyomai kerültek elő (8. kép-s97). Feltehetően a fából készült karzat tartóoszlopának alapozásaként értelmezhetjük a hajó hossztengelyének 2/3 részében talált s61-jelű, egy 150 cm átmérőjű kör felszínén kialakított egyrétegű kőalapozás maradványát is (4. kép). A kövek a kör szélei mentén nagyméretűek, durván faragottak, középen kisebbek. Ez a kőépítmény a korabeli (a későbbiek során teljesen kibányászott) padlószint alatt helyezkedhetett el.

17 Vele egy vonalban és azonos szinten, a hajó északi falához kapcsolódva került elő néhány szabálytalanul elhelyezkedő kő alkotta alapozás töredéke (8. kép-s85). A hajó tengelyében elhelyezkedő kör alakú alapozáshoz hasonló került elő a babócsai Szent Egyed plébániatemplom feltárása során a 14. század második feléből. Itt az ásató a vele együtt előkerülő lépcsőalapozással együtt karzat építőelemeként határozta meg (MAGYAR 1990, 110, 60-61, 18-19. ábra, 196, 4. kép 4). Babócsán azonban ez az alapozás a templom nyugati záródásától mérten a hajó első, míg Telkibányán a hajó második harmadában helyezkedett el. A Telkibányán rekonstruálható karzat igencsak nagy mérete feltehetően az épület ispotályként való használatával függhetett össze. A templom északi oldalához kapcsolódik egy 9x8 méteres alapterületű,

18 északi oldalán három, nyugati oldalán egy, nagyméretű támpillérrel erősített épület (5; 8. kép). Az északról két kisebb helyiséggel a hajóhoz kapcsolódó épületben előkerült igen töredékes lépcsőalapozás (8. kép-sl22), valamint kettő, nagyméretű belső cölöplyuk esetleg kétszintes épületre engednek következtetni. A melléképület keleti fala a már említett kör alapú alapozással esik egy vonalba.

19 14 A további kutatás dolga eldönteni, az igen széles, 1,1 méteres kőalapok lehettek-e egy fa felépítmény alapjai, vagy sem. 15 Ezek külső méretek, a templom belsejének ugyanezen adatai: 15x7,8 méter. 16 A hajó belsejét a kőbányászat gyakorlatilag teljesen földúlta. 17 Az ispotály templom korabeli padlószintjére csak utal az sl3 tetején megtalált habarcsos töredezett, elsimított felszín. 18 Belső méretei 7,2x6 méter. 19 Az ispotály belső szerkezetének rekonstrukciója során felmerült annak a lehetősége, hogy a karzatot eredetileg csak a templom nyugati záródásához csatlakozó sl7 kiszedett alapozás jelenthette. Ez a karzat kőből készülhetett. Ebben az esetben s61 csak a karzat későbbi - fából való - kibővítését mutathatja. (A feltárás során nem volt mód egyértelműen eldönteni, volt-e SÍ7-nek déli párja. Ezt a területet ugyanis egy későbbi sír, valamint az újkorban északabbra helyeződött gyalogút árka elpusztította.) A templom északi oldalánál álló épület keleti fala, a templom hajójában igen bolygatott állapotban talált s85-kőomladék, valamint söl egy vonalban való elhelyezkedése azonban tükrözhet egy olyan egységes szerkezetet is, ami arra utalhat, hogy sóikor alapépítményt (és s85-öt) az ispotály építésével egy időben készítették. 121