A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PUSZTAI Tamás: Előzetes jelentés a telkibányai Szent Katalin ispotály 1997-98. évi feltárásáról

2. kép. A Szent Katalin ispotály templomának feltárt alapfalai keleti irányból fényképezve Az ispotály részleges pusztulását követően a 15. század közepén az épületet a pálosok veszik át, erről az írott források egyértelműen tájékoztatnak. Nem szólnak a források azonban arról, hogy az ispotályt a pálosok saját igényeik szerint alaposan átépítik. A templom számukra igen rövid szentélyét elbontják és keleti irányban a saját liturgiájuknak jobban megfelelő méretű, 12 méter hosszú újabb szentélyt, északi oldalán sekrestyével, keleten falazott csontkamrával építenek a helyére (9. kép). Az új szentély falának síkja és a korábbi épület hajófalának síkja nem egy vonalban van, az új szentély falsíkja a hajófaléhoz mérten dél felé kissé megtörik.

20 A pálos szentély északi oldala és a diadalív pillére által határolt területen előkerült a szerzetesi ülőpad alapozásának foltja (sl7), valamint az oltár három kősorból rakott alapja. Az oltár előtt (annak nyugati oldalán) egy kősor magas, a korabeli padlószintből alig kiemelkedő előépítmény volt (819). 20 Az ispotály hajója és a pálos szentély találkozását nem lehetett részletesen vizsgálni, mert az épületnek ezt a szakaszát az újkorban teljesen kibányászták. 122