A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PUSZTAI Tamás: Előzetes jelentés a telkibányai Szent Katalin ispotály 1997-98. évi feltárásáról

A feledés eredményeként kezdhette meg 1997 tavaszán a terület birtokosa az ispotály maradványait rejtő domb elbontását.

10 Ispotály létezése egy településen azt jelenti: voltak olyanok, akik rá is szorultak erre az intézményre. Tehát végeredményben a társadalmi differenciálódásra utal. Míg a falvak lakossága az esetleges belső differenciálódás ellenére is saját maga látta el szerencsétlenjeit, addig a városokban és városias jellegű településeken ez már egy külön intézmény, az ispotály feladata volt. E momentumot is figyelembe véve sorolta Fügedi Erik az ispotályokat az országos vásárok és koldulórendi kolostorok előtt a mezővárosi fejlődés ismérvei közé (FÜGEDI 1981, 86). Középkori ispotályaink történeti szerepét legutóbb Kubinyi András vizsgálta.

n Ő az ispotályokat - egy több kritériumot magába foglaló rendszer részeként - a városi lét alapvető összetevőiként értékelte.

12 87 településen 117 ispotályt mutatott ki. Az ispotállyal rendelkező települések többsége a Kubinyi András által összeállított lista alapján város vagy viszonylag jelentős mezőváros volt. Véleménye szerint a magyarországi ispotályok elsősorban szegényházakként működtek, nem pedig kórházakként. Elsődleges feladatuk a nyomorultak és szegények lelki szükségleteinek kielégítése volt.

13 A betegek ellátása e feladathoz másodlagosan kapcsolódott (KUBINYI 1999,261-262). A feltárás során a területen a történeti adatok ismeretében várható két épületet - a korai kápolnát, valamint az ispotályt; majd a pálos tulajdonba került romok írásos forrásokban nem szereplő átépítését - azonosítottuk (7-9. kép). Az 1367 előtt e helyen álló (fa?) kápolnának kő alapjai voltak. Ennek maradványait az ispotály szentélye alatt találtuk meg. Az sl3, s7 és s29-jelölte alapozás maradványok feltehetően egy egyenes záródású szentélyt jelölhettek - a továbbiakban ezt nevezem korai szentélynek -, melyet a történeti adatok alapján 1367-69-ben elbonthattak. Ennek a korai szentélynek a keleti falát egyértelműen vágja az ispotály szentélyének s5jelű pillére, a korai szentély sl3 jelű vállát pedig az ispotály szentélyének sl-jelü szakasza, valamint az s51 később kiszedett szentélyfal árka. S7 déli felét elvágta az arra haladó gyalogút rézsűje, úgyszintén s29 déli folytatását is. A keletéit korai templom kő alapozása 1,1 méter széles volt (2; 3; 7. kép). Amennyiben elfogadjuk, hogy az imént említett alapozásmaradványok egy templom szentélyéhez tartoztak, vizsgálnunk kell a korai épület hajójának helyzetét is. A korai szentélyfal alapozásának alsó síkja a ráépülő ispotály egykori padlószintje alatt mintegy 50 cm-rel húzódott. Ahol a 14. század végi építkezésekkel nem bontották el, ott igen jól megfigyelhető volt. A korai templom hajójának, nyugati záródásának azonban semmiféle maradványát, kiszedett falát sem lehetett megfigyelni. Ez abban az esetben lehetséges, ha a 14. század végén épített ispotály hajójának a falai nyomvonalukban és méretükben megegyeznek a korai épület falaiéval. Ez esetben hiába keresnénk pl. a korai templom nyugati záródását, mert az gyakorlatilag az ispotály templom nyugati záródásával lenne azonos. Mivel az ispotály hajójának a falait teljesen kibányászták, a kiszedett 10 Miután a földmunkák során a régészeti emlékek előkerültek, a telek akkori tulajdonosa azonnal leállította a tereprendezést. Többek közt az Ő hosszan tartó türelmének köszönhető, hogy az ispotály maradványai nem pusztultak el teljesen és lehetőség volt azok feltárására. 11 Középkori ispotályainkkal foglalkozó, összefoglaló művek Kubinyi András 1999-es dolgozata előtt utoljára a 19. század negyvenes éveiben jelentek meg (Pásztor 1940; Somogyi 1941). 12 Az ispotályt a mai történeti kutatás felfogásához hasonlóan az építtetők is úgy tekintették, mint a városi lét egyik kritériumát, ugyanis az építkezések engedélyezését a királytól kérő kegyurai hivatkoznak arra a tényre, hogy „Telky városában még nincs ispotály, mint más városokban" (Bandi 1985, 582). 13 Ez a tény is indokolta a Somogyi 1941, 81. által mindenképp szükségesnek ítélt ispotály-kápolnák vagy ispotály-templomok felépítését. 120