A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UJVÁRY Zoltán: Az ünneptörés-ünneprontás és a kővé válás hiedelme Bornemisza Postilláiban

AZ UNNEPTORES ~ ÜNNEPRONTÁS ES A KÖVE VALAS HIEDELME BORNEMISZA POSTILLÁIBAN UJVÁRY ZOLTÁN 1. ÜNNEPTÖRÉS ~ ÜNNEPRONTÁS Az ünneptörés fogalmat Bornemisza Péternél olvassuk az Ördögi Kísértetek Az ki nem szentelte az ünnepet című fejezetrész lapszélén.

1 Az ünneprontás Arany János és Tompa Mihály Ünneprontók című költeménye révén vált ismertté. Az ünneprontók a mondákban - népi hiedelmekben - vasárnap, ünnepnap a tiltás ellenére dolgoznak, táncolnak vagy más, ünnephez nem méltó cselekedetet végeznek. Ezek közül főleg az ünnepnapra való táncolásra vonatkozóan találunk bőséges anyagot. A magyar kutatók figyelmét erre Arany János költeménye irányította. Az írások többsége Arany János költeményének a forrását kutatja és néhány utalástól eltekintve kizárólag az ünnepnapon való táncolás eredetével és annak a verssel való összefüggésével foglalkoznak. A méltatlan ünneplésnek számos egyéb változata ismeretes. Valószínűleg ez az oka, hogy Bornemisza példái elkerülték a figyelmet, s Tompa Ünneprontók című költeményét is csak érintőlegesen kapcsolták a témához, noha az is az ünneprontás néphagyománybeli hiedelmén alapul. A keresztény egyház a kora középkortól szigorúan tilalmazta az ünnephez, vasárnaphoz nem illő cselekvéseket, elsősorban a mulatozást, táncolást és hasonló szigorral lépett fel a munkát végzőkkel szemben is. A tiltás megszegőivel kapcsolatban az a hiedelem alakult ki, hogy őket az Isten megbünteti. A méltatlan ünneplést az egyház az ördög praktikájával magyarázta. Ez tűnik ki Bornemisza munkájából is. Bornemisza első példaként egy „oskola mesterből lett polgárt" említ, aki úgy hitte, hogy az Istent bárhol szolgálhatja, ezért ő vasárnap is dolgozhat. Az ilyen ember „elfajul az Isten igéjétől", végül szerencsétlen lesz, gyermekei elhalnak és minden marhája feleségével másra száll, ő pedig egy vasárnap szekere alatt „nagy kínnal hal meg." 1 Csefkó Gyula: Régi feljegyzések a méltatlan ünneplésről. Ethn., XLH. 1931. 150-153.; Katona Lajos: Arany Jánosnak „Az ünneprontók" c. balladája. Egyetemes Philológiai Közlöny, XXIII. 1899. 954-955.; Katona Lajos: Az ünneprontók. Ethn., 1900. 297-309.; Binder Jenő: Párhuzamok Aranyhoz, II. Az ünneprontók. Egyetemes Philológiai Közlöny, XXIV. 1900. 20-25.; Balogh József: Az „ünneprontók." Széljegyzetek Arany balladájához. Budapesti Szemle, 197. kötet. 1924. DLXVII. szám, 71-80.; Balogh József: Az ünneprontók. Ethn., XXXVI. 1925. 62-63.; Balogh József Ünnepnap és ünneprontás. Ethn., 1926. 113-121.; Zlinszky Aladár: Arany balladaforrásai. Irodalomtörténeti Közlemények, X. 1900. Az ünneprontók forrásáról: 283-286.; Aranyhoz 1. még kritikai kiadás: Kisebb költemények. Budapest, 1951. 532-534.; Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1976. 181-182.; Tolnai Vilmos: Ünneprontók. Ethn., XIV. 1903. 159-160.; Versényi György: A bányarémről. Ethn., I. 1890. 344. 1193