A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
WINTERMANTEL Péter: Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai
(Kaempfer, Satow, Hepburn), hogy Jokohamában hozzájutott a korabeli angol nyelvű szakirodalomhoz, az említett szerzők mind a japanológia nagy nevei közé tartoznak. Ezek a kéziratoldalak már itthon készültek. A hagyatékban található jegyzetek és az elkészült részek egy átfogó, alapos munkát sejtetnek, a nagy könyvet, amit tervezett írni élményeiről, ám ez a mű végül nem íródott meg, kárára a korai magyar Japánkutatásnak. Olvasmányos Japán-könyv lehetett volna, ha nem is az első ilyen önálló magyar munka. Japán-Törökország. (HOM HTD 73.503.42) Szemere Attila feljegyzései. Japánra és Törökországra vonatkozó adatok / kézirat, 1884. A múzeumi hagyatékban a Japán-Törökország címet kapta az egylapos töredék, feltehetőleg tévesen, hiszen maga a kézirat - egy könyv előszavának vázlat töredéke kizárólag török témájú, japán vonatkozásról nem is történik említés benne. Ugyanezen jelzet alatt található a korábban már idézett levél fogalmazvány töredéke is. Khina története - tartalomjegyzék (HOM HTD 73.503.37); Khina történeti leírásának első fejezetei (HOM HTD 73.503.38), kézirat, 15. A fenti jelzet alatt két kézirat található: egy a kínai történelemről szóló mű tartalomjegyzéke, és ugyanennek a műnek az első néhány oldala. Elgondolkodtató, hogy az elkészült nyolc és fél oldal pontosan követi az egyébként igen részletes tartalomjegyzék pontos oldalszámbeosztását. (I. Fejezet 1-48, II. 49-141, III. 142-184., IV. 185-257.). Ennek a magyarázata esetleg az lehet, hogy Szemere már egy kész könyvet, ül. először tartalomjegyzékét másolta le, követni szándékozván annak beosztását. „Vagy csak megtervezte volna a pontos lapszámot?"- kérdezi Szabadfalvi 66 , az eljárás mindenképpen szokatlan, és csupán a hagyaték anyagai alapján a tartalomjegyzék lapszámainak értelme nem is deríthető ki. Az elkészült lapokból kitűnik azonban az is, hogy bár hivatkozik más szerzőkre (McCullogh, Malte-Bran) és idéz is tőlük (Visdelou), a szöveg Szemere fogalmazványa, nem fordítás. „Szemere Attila ha végigírja jól kigondolt könyvét, és publikált formában a magyar olvasóközönség számára hozzáférhetővé tudja tenni, akkor őt nyilvánítják az első, magyar nyelvű Kína történet szerzőjének." - írta Rémiás . Vegyes jegyzetek (HOM HTD 73.503.36) Fenti jelzet alatt még egyéb, vegyes töredékes anyagok is találhatók a hagyatékban. Az egyik kéziratos levélpapíron Szemere Attila a nevét gyakorolja kandzsikkal leírni, s először magyar, majd francia magyarázatot fűz hozzá: „se = világ, me= világos, re = udvariasság", ül. "monde, cl, pol". Több oldalon pedig egyes fegyvereken és lakktárgyakon olvasható kandzsival írt feliratok írásjegyeit magyarázza külön-külön, és franciául röviden leírja az adott tárgyat: "Bi Shu naga Füge suke sade. Paire de daisho. Célébre fouireur. Shibaya=h." Leír egy olyan kardot is, amelynek pengéjén Fudó-ábrázolás található (csakúgy, mint az egyik 65 Vö. Bernáth Géza: Keletázsiai utazás. Athaeneum, Pest, 1873.; Vértesi Arnold: A fölkelő nap országa. Regényes utazás Japánban. Franklin, Bp., 1878.; Lázár Gyula: Khina és Japán. Társadalmi és művelődési rajz. Franklin, Bp. 1880.; 66 Szabadfalvi József: i. m. 393. 67 Rémiás Tibor: Egy elkezdett „Kína történet" kézirata. HOM Közi. 25. (1987-88), 120-122. Feltehetően téved ugyanakkor Rémiás, amikor úgy véli, hogy Szemere Attila beszélt „az egzotikus - japán és kínai - nyelveken". Japán nyelvtani jegyzeteiből ítélve ugyanis Szemere japán nyelvtudása minimális, kezdő szintű volt (a japán anyagok egy részének elkészítéséhez is - a hagyatékban található jegyzetek szerint - franciául kért és kapott ismeretlen segítőjétől magyarázatokat). Állítólagos kínai nyelvtudására pedig sehol sem történik utalás. 809
