A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

WINTERMANTEL Péter: Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai

miskolci katana pengéjén, lehet, hogy azokat a tárgyakat írta le, amiket összevásárolt kint?): Sabré. Fourreau lacque noir. Sans mauche, Deux trou sur le soie sur la lacue dieu Fudo (protector des enfants). Autre coté son sabre et un tóit de pagode. Date 2-éme année de Ten-wa 2 érne mois- 1682 ére chrétienne. La petit=C. Végül japáni tartózkodásának egyik nyomaként az egyik nyelvtani jegyzetlap hátán megtalálható Szemere Attila jokohamai címe is : (jokohamaszan 2 hjaku go dzsú han sidzoku (katakanával:) szu dzame-re. accsiira(kandzsival). szemere) Felolvasások, előadások, újságcikkek Szemere Attilát a korabeli sajtó a keleti művészetek jó szakismerőjének tartotta írta Szabadfalvi József, a Vasárnapi Újság szerint pedig „a keleti művészetek dolgában egyike volt a legjobban tájékozott műértőknek". Előadásaiból és cikkeiből is látni azt, hogy jó érzékkel próbált képet nyújtani a japán birodalomról és annak művészetéről. Ismereteit könyvben nem kamatoztatta, újságcikkei közül viszont a japán-magyar bibliográfiák (Japánra vonatkozó, magyar nyelven megjelent művek bibliográfiája, ill. Lévai, Harangi, i. m.) nem említenek egyet sem.

68 Ezért az alábbiakban japán és kínai tárgyú előadásainak és újságcikkeinek jegyzékét adjuk: Japán és művészete

69 (1884, tárcaként megjelent a Pesti Hírlapban (1884. 42. sz. (február 12.), 9-12. 1. és 43. sz. (február 13.) 13-15.1.); A holt vőlegény. A Hét, 1890. 4. sz. 54-56.1. és 5. sz. 74-76.1.; A mikádó. Vasárnapi Újság, 1891. 23. sz., 367-370. 1.; Az Asakusa-templom Tokióban. Vasárnapi Újság, 1891. 23. sz., 370.1.; A majom és a rák háborúja. Az Én Újságom, 1892. 48. sz., 350.1.; A monarkia Khinában. Budapesti Napló, 1899. április 21.; Austria-Hungary and China. (From our own correspondent. Vienna, April 23.) The Times, 1899. April 24.; Az írásban Szemere egy kínai settlement létesítését javasolja, gazdasági megfontolásokból: ,A konc olyan nagy, hogy jut belőle mindenkinek, még annak is, aki legkevésbé tart rá igényt." Ismerteti a már létező nyugati foglalásokat és bérszerződéseket. Elképzelése nem eredeti, csupán egy az akkori ötletek közül, ugyanakkor egy osztrák-magyar settlement esetleges megszerzését reálisan értékeli: „...A területfoglalás célja, alapjában véve, egyelőre csak ugyanez lehet - a tekintély emelése, a nagyhatalmi állás manifesztációja és kis részben a Kelet-Ázsiába diszlokált hajóhadnak állandó menhely és szénállomás létesítése." A Szemere által is remélt haszon - ,Minden áldozatnak busásan meg kell térülnie az elérendő anyagi eredményekből." - persze elmaradt, az ilyen elképzelésektől merőben másképp alakult a Monarchia által „elfoglalt" tiencsini settlement sorsa. A japán művészet. (Úti jegyzetek). Képes Családi Lapok, 1904. 18. sz., 320-321.1. Japán művészete. Az Iparművészeti Múzeum ismeretterjesztő előadása 1904. március 18-án. 68 Harangi László (comp.): Nihon kankei hangarígo bunken. In: Nihon to tóó sokoku no bunka kórjú ni kanszuru kiszokuteki kenkjú. Nihon tóó kankei kenkjúkai, Tokió, 1982., pp. 376-417.; Lévai Gábor (összeáll.): Japán magyar könyvészete. Keletázsiai dolgozatok 1., Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának Keletázsiai Intézete, Bp.

( 1943. 69 Egy a Lipótvárosban (Kör v. Kaszinó) tartott előadás szövege, gépirat, 6 1., Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum Könyvtára, Fü. 381(912). 70 Lásd Józsa Sándor: Kína és az Osztrák-Magyar Monarchia. Akadémiai, Bp., 1966. 810