A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PETERCSÁK Tivadar: Paraszti gazdasági közösségek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

sát, több helyen ők gondoskodnak a szakszerű kezelésről, amelyért a közbirtokosságok járulékot fizetnek.

35 Legeltetés, legelőhasználat A közlegelők az 1913. X. te. 20. §-a szerint az erdőkhöz hasonlóan a közbirtokosság (társulat) tagjainak osztatlan közös tulajdonát képezték, de kezelésük és közös használatuk szabályozása a társulatot illette.

36 Ennek érdekében a 20. század elején, első évtizedeiben sorra alkották meg legelőrendtartásukt. Elkészítése során először minden közbirtokosság felmérte a legelő területét. Megállapították, hogy hány számos állatot „bír el a legelő", és ezzel a számmal elosztva a legelő területét, megkapták, hogy egy legelőjogra mennyi legelő jut. A hegyközi Alsóregmecen 1,228 kat. hold, Filkeházán 999 négyszögöl, Pálházán 1200 négyszögöl volt az egy joghoz tartozó legelő a 20. század első felében. A jogokat ezután szétosztották a jogosultak között. A közbirtokosság tagjai a legelőjog, legeltetési jog (Hegyköz), legelőilletőség (Bükk), legelőilletékesség (Szuha-völgy) szerint hajthatták ki állataikat a legelőre. Ennek alapja az erdőjoghoz hasonlóan a telki állomány nagysága volt. A Hegyközben és Diósgyőrben rendszerint 3 kat. hold (nyolcad telek) más abaúji és borsodi községben egy kvárta (negyed telek), a Szuha-völgyben 2 hold ingatlan után járt egy legelőjog.

37 Egy jogra rendszerint egy szarvasmarhát, illetve egy számos állatot hajthattak. Az abaúji Hegyközben egy 2 éven felüli szarvasmarha vagy ló, 2 csikó vagy 2 db 2 éven aluli növendékmarha, 5 sertés, 10 malac, 8 juh vagy kecske és 16 db fél éven aluli bárány vagy kecskegida adott ki egy számot. A Szuha-völgyben az igavonó ökör és ló 1/2 szám, 3 db sertés 3/4 éves korig 1 szám, azon alól 1/2 évesig 2 db 1 öregszám, azon alól 3 db 1 öregszám.

38 A zsellérek rendszerint egy tehenet legeltethettek a közös legelőn, amiért legeltetési díjat, legelőbért fizettek, 1917-ben Felsőregmecen egy tehén után 16 koronát. Ha a legelő bírta, legelőjog nélküliek is hajthattak állatot a közös legelőre. Ilyen esetben Pusztafaluban 6, Kishutában 5 pengőt fizettek számos állatonként a két világháború közötti években. Füzérkajatán a dolgozó marha után kevesebb, a heverő marha után több legelőbért szedtek. A legelőjogot egy-egy legeltetési idényre vásárolni is lehetett olyan gazdától, akinek kevesebb állata volt, mint emennyi legelőjoga alapján járhatott a legelőre. A hegyközi Nagybózsván az 1930-as években egy anyakocát adtak egy idényre szóló legelőjogért. Túllegeltetés esetén a gazdák meghatározott pénzösszeget fizettek a közbirtokosságnak vagy több napig vettek részt a legelő tisztításában. Az 1913. évi X. te. 36. §-a lehetővé tette, hogy a tagoktól a kiadások fedezésére legeltetési vagy egyéb használati díjat szedjenek. Ezt a díjat legelőbérnek, legelőadónak vagy fűbérnek nevezték, és Felsőgyőrben 1899-ben 2 forint 50 krajcárt, az 1940-es évek végén Nyíriben 5 forintot, Filkeházán 38 forintot jelentett számos állatonként. Az így befolyt összegből fedezték az adminisztrációs kiadásokat, fizették a közbirtokossági tisztségviselők tiszteletdíját, a pásztor házának adóját, és a bika abraktakarmányának a vásárlására fordították.

39 A közös legelőket évenként legalább egyszer, tavasszal, de ha az idő engedte, ősszel is megtisztították a bokroktól, hantoktól. A közmunkára vagy legelőtisztításra 35 Mádai Gy, 1965. 134.; Petercsák T., 1992. 77-78. 36 Magyar törvénytár, 1914. 99. 37 A legelőjoghoz 1. Mádai Gy, 1965. 126.; Petercsák T., 1979. 267-268.; Deli E., 1984. 87. 38 Petercsák T., 1979. 268.; Deli E., 1984. 87. 39 Mádai Gy, 1965. 131.; Petercsák T., 1979.268-269. 935