A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PAP Miklós: A bor gyógyító erejéről

A BOR GYÓGYÍTÓ EREJÉRŐL PAP MIKLÓS A bor gyógyító erejébe vetett hit egyidős a szőlőnövény és borkészítés elterjedésével. Úgy vagyunk vele, mint az álommal. Amióta álom van, azóta létezik az ember számára egy másik világ is. Amióta bor van, azóta az ember erősnek, hatalmasnak, legyőzhetetlennek, mindenre képesnek érzi magát. Hisz a bor varázslatos hatalmában. A mámoros ember lelkivilága is egy „más világ". Talán ez a misztikum, a mámor misztikuma tette a bort áldozati itallá, s ez lett a bor gyógyító erejébe vetett hitnek egyik forrása. Már magáról a hegyről is, ahol a csodálatos bor terem, a legendák egész sora keletkezett, de ugyanez mondható az ott termő szőlőről és borról is. Valami olyan aranyködben úszó misztikum veszi körül mindhármat, mint az isteneknek az idők végtelenségébe vesző születését. A tokaji Nagyhegy, népies nevén Kopasz, amit a nyugati irodalom sok esetben Aranyhegynek nevez, Krúdy szerint:

1 történelmi kapuőr, a magyar Kánaán bejáratánál, melynek még a Tisza is egy hűséges rabszolga alázatosságával csókolja a lábát. Eredetét a néphagyomány így mondja el:

2 valamikor, nagyon régen óriások uralkodtak a földön. Az óriások összecsaptak az istenekkel. Rengett a föld, zúgott a vihar, még a nap is elcsodálkozott. A gigászi küzdelemben az istenek lekapták az egyik óriás hátáról a púpot, mert egy púpos volt közöttük szegényke, s úgy odacsapták a magyar róna szélére - éppen ahol a Tisza ölelkezik a Bodroggal -, hogy óriási hegy lett belőle. Hát így keletkezett a Kopasz.

3 Maksai Őse Péter, a marosvásárhelyi iskola igazgatója, Bethlen Gábor angliai követe egy Londonban 1629-ben megjelent enciklopédia Erdélyről szóló fejezetében a Nagyhegyről így ír: „Ezt a várost (t. i. Tokajt) át lehet tekinteni az Arany-hegyről, mely három mérföld magas és hét mérföld hosszú. Ezen a Kanári-szigeteknél sokkal ízletesebb és gazdagabb bor terem, hozzá mérhetetlen bőségben is és körös-körül azon a tájon." Egy másik misztikuma a hegynek,

4 hogy tetején boszorkányok tanyáztak. Mindenki, de legalább a fél ország tudja, hogy a boszorkányok seprűn lovagolva odagyültek találkozóra. Hogy mennyire hitték ezt még az 1700-as években is, arra bizonyság az a boszorkányper, melyet Tokaj város jegyzőkönyvébe jegyeztek be: boszorkányság miatt perbe fogtak egy negyvenesztendős leányt, aki erősen tagadta, hogy a boszorkánytáncolásban részt vett volna. A tréfás bíró be is jegyezte a jegyzőkönyvbe, hogy a leányzónak aligha igaza nem lehet, mert hihető, hogy egy negyvenesztendős leánnyal már az ördög sem akar táncolni.

5 1 Krúdy Gyula: Elátkozott nektár c. novella; Pap Miklós: A tokaji. Gondolat 1985. 2 Tokaj mese, mondavilága. 1940.

1. m. 5-60. 1940. 3 Tokaj mese, mondavilága. 1940. 4 Tokaj város törvénykönyve 5 Tokaj város törvénykönyve 763