A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DANKÓ Imre: A múzeumbarátok köreinek jelentősége a százéves miskolci múzeum életében

valamiféle intézményét. Ezért azután - példát mutatva sok, csak a század 60-as, 70-es éveiben alakuló-szerveződő múzeumbaráti körnek - 1929-ben megalakította a Múzeumpártoló Egyesületet. Hangsúlyoznunk kell, hogy az Egyesület nevéből hiányzott a „múzeumbarát", a „múzeumbarátok" kifejezés. Jeléül annak, hogy még 1929-ben sem beszéltek múzeumbarátokról, még kevésbé múzeumbaráti körökről, egyesületekről. Az elnevezésekben az tükröződik, hogy múzeumbarátokról, múzeumbaráti szervezetekről; általában körökről csak az 1950-1960-as évek fordulójától beszélhetünk, hogy minden más kifejezés - mint ebben az esetben a „múzeumpártoló" - 1945-öt megelőző időkben volt használatos. Radikális elvetésükkel azt akarták kifejezésre juttatni, hogy az 1949ben államosított múzeumok mellett tevékenykedő múzeumszeretők, támogatók, a múzeumokkal rokonszenvezők, a múzeumok munkája iránt sajátosan érdeklődők különösebben nem szervezett csoportjai nem olyan közhatóságilag, illetve a hivatalos felügyeleti szerv által alakított, pártfogolt szervezetek, mint amilyenek a korábban, különböző neveken ismert „múzeumi egyesületek" voltak, hanem laza önkéntes szerveződések. Leszih lépésével természetesen nem szakadt meg a kapcsolat a Közművelődési Egyesülettel: továbbra is igényelte a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület támogatását és évkönyveiben adott lehetőséget a múzeumi munka népszerűsítésére, mint például az 1906-1907. évi évkönyveiben is.

13 Leszihnek azonban nem volt elég ez a lehetőség, a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület évkönyveinek hasábjait szűkösnek találta és a miskolci múzeumügy népszerűsítésére igen kiterjedt formában igénybe vette a miskolci helyi sajtót is. A Miskolczi Napló című veretes napilap sorra közölte muzeológiai cikkeit, mint például 1902-ben is általában a múzeumról és újításként az akkoriban megalakított „néprajzi osztály"-ról szólót.

14 Ez a „néprajzi osztály" bővebb kifejtést is érdemelt. Ezért írta meg és adatta ki Leszih a múzeum néprajzi gyűjteményét ismertető cikkét a Miskolczi Naplóban.

15 Más vonatkozásban pedig arra törekedett, hogy létrehozza Borsod megye és Miskolc városa első tudományos közlönyét is, a maga és munkatársai tudományos dolgozatainak közlésére. Részt vett a rövid életű (1926-1927) Történelmi és Régészeti Közlemények Miskolcz Város- és Borsodmegye Múltjából című folyóirat előkészületi munkálataiban, majd pedig szerkesztésében is.

16 Ez a folyóirat azonban nem volt életképes és hamarosan, hét száma megjelenése után, 1928 elején megszűnt. A Történelmi és Régészeti Közlemények Miskolc Város és Borsod Vármegye Múltjából megszűnése is nagyban hozzájárult egyrészt ahhoz, hogy Leszih Andor írásainak nagy része kiadatlan, kéziratban maradt, másrészt pedig ahhoz, hogy kisebb lélegzetű, közművelődési célokat szolgáló és egyben a miskolci múzeumügyet népszerűsítő írásai, cikkei az 1920-as évek második felétől kezdődően nagy számban a miskolci újságokban, napilapokban jelentek meg.

17 Egyébként a Műpártoló Egyesület az akkor szokásos és hagyományos módon hangversenyekkel, felolvasó ülésekkel, pályázatok - ma azt mondanánk, hogy helytörténeti, vagy honismereti pályázatok - megszervezésével és lebonyolításával tartotta életben a miskolci múzeumügy iránti érdeklődést. Eleinte, 1900 után, a közművelődési tevékenységet részben a Szabad Lyceum és a budapesti Urániái Tudós Színház közreműködésével végezték. Ennek a közművelődési tevékenységnek az eredményességéről ellentmondó adataink vannak. Leszih Andor - hogy úgy mondjuk: hivatalosan - kielégítő, sőt szép eredményekről 13 A Múzeumi Bizottság Jelentése. BMKMEÉvk. 1906-1907. 27-39. 14 Leszih A., 1902. 15 Leszih A., 1905. l6DankóL, 1972. 103-107.; Fülöp A., 1964. 141. 17 Deák G., 1988. 414. 1343