A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DANKÓ Imre: A múzeumbarátok köreinek jelentősége a százéves miskolci múzeum életében

zeum fejlődésének és fejlesztésének társadalmi hátteret biztosítani kívánó közösség létrehozására, vagy továbbfejlesztésére. A kolozsvári tanfolyamon részt vettek önmaguk alkottak egyfajta „múzeumbaráti kört", hogy azután odahaza, munkahelyeiken kapcsolódjanak be a munkába. Itt, ennél a résznél kell kitérnünk egy, a Borsod-Miskolczi Könyvtár-Múzeumi Egyesületnél is meglévő körülményre. Arra tudniillik, hogy mind a megyék, mind pedig a városok vezetőinek, vezetőik egy részének megnyerése a múzeumügy fejlesztése számára - még a legjobb esetben sem - hozta meg a kívánt, vagy remélt eredményeket. Bízvást elmondhatjuk, a legnagyobb tisztelettel az Egyesület vezetését elvállaló, a múzeumügyért kiálló „főtisztviselők" iránt, hogy magának a múzeumügy propagálásának, a múzeum fejlesztésének tekintetében nem ők játszották a főszerepet. Még akkor sem, ha esetleges jelentős műtárgy adományaikkal, vagy pénz- stb. juttatásaikkal ténylegesen és számottevő módon lendítettek a kérdéses múzeum kibontakozásán. Mint például Miskolcon, a miskolci múzeum esetében gróf Szirmay Alfréd, gróf Szirmay Vilmos, báró Seckendorf Hermann, báró Vay Elemér, Lánczy Leó, Bettalli Oszkár ezredes is, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Hanem a majd mindenütt feltűnt néhány aktív, lelkes, általában fiatalember, legtöbb esetben maguk is a helytörténet, a komplex helytörténet munkásai, autodidakta „muzeológusok", akik tanulva tanítottak, rengeteget gyűjtöttek, általában kimagasló szereplői voltak a helyi kulturális közéletnek. Ilyen szemszögből és így nézve a dolgokat azt mondhatjuk, hogy a Borsod-Miskolczi Múzeum lelke, a Borsod-Miskolczi Múzeum tényleges megalapítója, az első múzeumör Molnár József mellett tanítványa, Leszih Andor volt.

11 Leszih Andornak, ahogy az a fentebb említett munkatársi nekrológból is megállapítható, attól a pillanattól kezdve, hogy Molnár József 1905 júliusában tisztétől megvált és helyébe megválasztották múzeumőrnek a Borsod-Miskolczi Múzeumba, rendkívül sokrétű munkát kellett ellátnia. S nemcsak akkor, hanem közel ötvenéves múzeumi tevékenysége során mindvégig. Mindenekelőtt múzeumszervezői és múzeumvezetői munkájáról kell megemlékeznünk. Kiemelve, hogy 1920-1921-ben elérte, a múzeumot elkülönítették a Közművelődési Egyesülettől és mint önálló intézményt sikerült „Miskolcz városa" irányítása alá juttatni. Elismeréssel kell szólnunk arról is, hogy 1930-ban sikerült múzeumi célra megszereznie és berendeznie a középkori iskolaépületet. Széles körű gyűjtőtevékenységének az az eredménye, hogy a mind gazdagabb és sokrétűbb gyűjtemény lehetővé tette számára nagyszámú kiállítás rendezését. Számos időszaki kiállítás mellett oroszlánrésze volt 1902-ben az első állandó kiállítás megrendezésében. Hasonlóképpen ő rendezte azután az 1927. évi, majd pedig az 1938/1939. évi állandó kiállításokat is. Múzeumszervezői munkái között kell szólnunk arról is, hogy lelkén viselte az utánpótlás nevelését. Tudjuk, hogy a régi miskolci múzeum másik jeles egyéniségének, az életmozzanataiban hozzá annyira hasonló Megay Gézának (1904-1963) az útját is ő egyengette. „Leszih Andor múzeumigazgató vezette be a muzeológia alakuló szakágaiba".

12 Jelentős arról is megemlékeznünk, hogy miután a múzeumot „leválasztotta" a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesületről, az intézményt szélesebb keretbe, biztonságosabb intézményi rendszerbejuttatta, mindjárt érezte a múzeum, a múzeumi munka megfelelő társadalmi hátterének hiányát. Hiányolta a társadalmi támogatottságot, a múzeum munkája iránti érdeklődést, a múzeummal, a muzeológiával rokonszenvezők 11 Leszih Andor (1880-1963). HOMKözl. 7. 1966.71. 12 Lajos Á., 1966.71-73. 1342