A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UDVARI István–VIGA Gyula: Sztripszky Hiador és négy levele Herman Ottóhoz

1916-ban Bilák Izidorral közös tanulmányt jelentet meg Dolha és környékének néprajzáról. Az első közlés az anyagi kultúra, a második a folklórhagyomány bemutatása.

38 A részletező szép leírás, szinte kismonográfia bevezetőjében a ruténok történetét taglalják a szerzők, egyértelműen igazolva nagy jártasságukat a kérdéskörben. Igazolják ezt a tájékozottságot Sztripszky olykor tanulmány-értékű recenziói is. 1910-191 l-ben rendszeresen szemlézi a szláv, főleg orosz kiadványokat, ami a Néprajzi Értesítő szerkesztési koncepciójáról, érdeklődési köréről is sokat elárul. Különösen figyelmet érdemel a Tomasivskij által szerkesztett 1:300 000 léptékű térkép (Szentpétervár, 1910) bemutatása, kritikája, ami Sztripszky naprakész tájékozottságát igazolja a rutén kérdésben.

39 Ismertetéseinek, kritikáinak többsége is rutén (kisorosz) tartalmú munkákat érint. Ethnográfiai-folklorisztikai munkáiban nagy figyelmet szentel a neveknek, nyelvi elemeknek, azokat egyértelműen a népi érintkezések nyomjelzőiként kezeli. Különösen tanulságos példája ennek az - általunk ismert - egyik utolsó néprajzi vonatkozású írása, szólásmagyarázata, ami a Magyar Nyelvben látott napvilágot Sztrongci, esztrengába fog címmel.

40 Nem csupán a kifejezés elterjedésére mutat rá, rávilágítva ezzel a kárpáti pásztorkodás technikájának regionális összefüggéseire és üzemmódjára is, hanem korrigálja Takáts Sándor véleményét, aki a sztronga másodlagos jelentését, az adózás nemét értette a források adataiból .Sztripszky igazolja, hogy az adót a próbafejés alapján rótták ki, a sztronga pedig 'fejőnyílás'jelentésű elsődlegesen; az a hely, ahol a pásztorszálláson a juhokat fejesre megfogják.

41 Nem lehet itt feladatunk Sztripszky néprajzi tevékenységének értékelése, az egy külön tanulmányt érdemel majd, annyi azonban az eddigiekből is látszik, hogy szűk két évtized alatt jelentős életművet tudhatott maga mögött. Az említettek mellett, több néprajzi tárgyú közleménye jelent meg a Pesti Hírlap, a Vasárnapi Újság, a Görögkatolikus Szemle, az Erdélyi Lapok, a Máramaros stb. hasábjain is.

42 Széles látókörű, többféle témában otthonosan mozgó, szemléletében kiforrott kutató rajzolódik ki előttünk munkáiból, akit nagyobb ismertség illet meg, s méltán sorolható a századelő jelentős néprajzkutatói közé. Bizonyosan állíthatjuk, hogy amikor 1918 december elején Sztripszky Hiadort a Jászi Oszkár vezette minisztériumba rendelik - osztálytanácsosi státusban -, egy nagy ívűnek remélt tudományos életpálya törik meg, s egy karakteres kutató vész el a magyar és a szomszédos népek néprajzi kutatásából. Mindez azonban törvényszerűen következett Sztripszky származásából, karakteréből és szakmai helyzetéből is.

43 3. Ma már közismert, hogy Herman Ottó a magyar őskőkorkutatás elindítója, megalapítója volt, aki a témakör vizsgálatába, de lényegében a régészeti kutatásba is az ún. bársonyházi kőeszközök révén kapcsolódott be. 1892-ben Miskolcon, az Avas alján Bársony János ügyvéd házának pinceásása során a munkások három darab szokatlan formájú kőeszközre leltek. Az ügyvéd, aki ismerte az 1890-ben politikusi pályára tért Herman Ottót, - kortese volt, majd segítője lett a tudományos munkában is - maga is felismerte a leletek régi voltát. A három darab tárgy egyikét - a legszebbet - Hermannak 38 Sztripszky Hiador-Bilák Izidor 1915. 129-148., 1916. 141-158. 39 Sztripszky Hiador 1910. 264-270. 40 XX. (1924)80-82. 41 Vö. Földes László 1963. 169. 42 Vö. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról, 125. Budapest, 1911. 43 1918. december 10-én értesíti a Magyar Nemzeti Múzeum Semayer Vilibáld osztályigazgatót Sztripszky új szolgálati helyéről, az érintett múzeumőr 1918. december 22-én adta át hivatalát a MNM. Néprajzi Osztályán. Életpályája utolsó szakaszáról, filológiai és könyvtárosi tevékenységéről lásd: Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador munkásságáról. Sajtó alatt a Könyv és Könyvtár 1999. évfolyamában. 1305