A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UDVARI István–VIGA Gyula: Sztripszky Hiador és négy levele Herman Ottóhoz

magyar és a környező népek szájhagyományában, amit ő a térség műveltségének organikus jellegéből eredeztet. A nyelvi különbözőségek ellenére, a térség nagy kulturális egységében értelmezi az igricek, középkori énekmondók szerepét; még helynévi adatokat is felsorakoztat a magyar-szláv kapcsolatok ilyetén igazolására.

32 Hasonló összefüggésben mutatja be a máramarosi Tarac és Talabor völgyében élő ruténok halottasházi játékait, összekapcsolva abban az antikvitás kultuszainak hagyományát Közép- és Kelet-Európa keresztény népeinek szokásaival.

33 A néprajzi gyűjtő tevékenységét a múlt rekonstruálásában látja megvalósulni: „A múltnak megelevenítése a néphit, népköltészet és a tárgyi ethnographia emlékeinek rendszereződése által nem tartozik a lehetetlenségek közé."

34 Ebben, mint a Fincicky Mihályról írott nekrológjában már markánsan megfogalmazódik," az összehasonlításnak, a magyar-ruszin, magyar-szlovák, szlovák-ruszin kapcsolatok megkeresésének van döntő jelentősége. A magyar-ruszin kulturális kapcsolatok problémája azonban már korábban is foglalkoztatja. Kossuth Lajos a rutén népköltészetben című tanulmányának már témája is sugallja a problémafelvetést, az összefüggések keresésének igényét. „Köztudomású, hogy a magyarországi rutének ethnosa mennyire át meg át van itatva magyar elemekkel. Nyelvüket helyenkint magyar szótár nélkül a külföldi rutén nem érti meg; tánczuk, viseletük, építkezésük, dallamaik ötven százalékban magyarok, földéhségük és érzelmük pedig egészen magyar. így hát egészen rendjén való dolog, hogy Kossuthról és Rákócziról olyan gyakorta emlékszik meg dalaiban." ...Az okokat keresve így folytatja: „A hazai ruténség Bocskai óta állandóan a magyarsággal együtt vett részt minden nemzeti mozgalomban. Ennek egyik oka a politikai viszonyokban keresendő, a melyben a ruténektől lakott vármegyék az önálló Erdélytől függöttek. A másik ok, a mely miatt galícziai s egyáltalán a határon túli fajbelieitől művelődés tekintetében elszakadt és élete teljesen magyar irányt vett, a földrajzi helyzetben található. A merre a vizek alá folynak, arra felé vezetődik a népek gazdasági s így művelődési érdeke. A többi ruténség lengyel, tehát mégis csak szláv befolyás alá került, a mely alól a legújabb időkig nemzeti öntudatmozgolódásai következtében már fölszabadult..."

36 A Kossuth-kultusz kapcsán tanulmányában még egyszer visszatér a kapcsolatok kérdésére. „De miért éppen a huczulokhoz jutott legszélesebb kisugárzásban a közvetített magyar szellem? Erre a földrajzi viszonyok felelnek meg: mert az Ung-Beregmáramarosi határ Kárpátai (sic) innenső oldalán levő völgyeinek nincsenek másutt átellenesei, csakis egyetlen helyen t. i. Kőrösmezőnél, a hol az országút a mi huczuljainktól a galícziai huczulokhoz vezet s e miatt hazánk és Galíczia között a legkönnyebben csakis itt, a Felső-Tisza-völgyén Kőrösmezőn keresztül lehet közlekedni... A mozgékony kalmár huczulok átjárogatva hazánkba s mindennap érintkezve az ide való ruténekkel, megismerkedtek és elsajátították a magyar szavakat, a magyar érzést, dalokat, ritmust, rokonszenvet és gondolatokat. Ezeket aztán otthon Galícziában elterjesztették. Ez annak a magyarázata, hogy a szomszédos ruténeknél miért éppen a huczulok földjén olyan népszerű Kossuth Lajos neve is."

37 32 Sztripszky Hiador 1908. 345-353.; A problémafelvetés igazolásához újabb szláv irodalommal: Ujváry Zoltán 1986. 31. skk. 33 Sztripszky Hiador 1909. 180-188.; Lásd még: uő. 1910. 34 Sztripszky Hiador 1908. 345. 35 Sztripszky Hiador 1916. 140-142. 36 Sztripszky Hiador 1907. 157. 37 Sztripszky Hiador 1907. 160. 1304