A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UDVARI István–VIGA Gyula: Sztripszky Hiador és négy levele Herman Ottóhoz

neti adatokra is (Székely oklevéltár, Kolosváry-Óvári Corpusa, székely falutörvények adatai, Orbán Balázs stb.), de vizsgálatának homlokterében - jobbára Hermant követve - a természeti feltételekhez alkalmazkodó, a halak viselkedését ismerő ember áll, kiemelve ebben a székely ember leleményességét.

16 Mindezekben elsősorban Hermankövetőnek tarthatjuk,

17 bár érvényesül Jankó hatása is, akit - hol az adatokat érezvén kevésnek az összehasonlításhoz, hol az átadó népek történeti kapcsolatát, kontaktusát vitatva - olykor kritizál. Mind Herman, mind Jankó hatásának kell viszont tulajdonítanunk a szavak, a nyelvi adatok tanulmányozásának igényét a velük jelölt tárgyakkal, eszközökkel együtt. Ez - megelőzve Rudolf Meringer 1909-ben indult, nagy hatású folyóiratának megjelenését (Wörter und Sachen) - szinte benne volt a magyar néprajz „levegőjében" századunk legelején.

18 írásaiból nem jön át Herman Ottó és Jankó János - a kultúra elméleti alapkérdéseit érintő - elvi vitája,

19 sokkal inkább tárgyi adatai, tapasztalatai alapján foglal állást a halászati eszközök és technikák kérdésében. Van egy másik ok is, ami miatt Sztripszky úgy vélheti, hogy Herman nyomdokain jár: Herman Ottó 1864-1871 között Kolozsvárott dolgozott az Erdélyi Múzeum-Egylet Múzeumában.

20 Sztripszky kolozsvári múzeumi pályafutása azonban igen rövid ideig tart: 1901-ben nyeri el az EKE gyakornoki állását, majd a Mátyás király születésnapi ünnepségeket követően, 1903 tavaszán - pénzhiány miatt - elbocsátották. A rövid időszak termése azonban igen jelentékeny, amint azt Semayer Vilibáld megfogalmazta: „Az első kalotaszegi gyűjtésen Jankó János asszisztense megtanulván a gyűjtést, később önállóan folytatta a Székelyföldön, s a közel 7000 tárgy, amely az (EKE) múzeum mai állapotát (1902) teszi, az ő fáradozásának és szakértelmének gyümölcse.

21 Kós Károly szerint Sztripszky szakszerű tárgy gyűjtésének eredményeként jött létre a másik egyesület, az Erdélyi Múzeumi Egyesület önálló néprajzi gyűjteménye is, amely aztán 1942-ben magába olvasztotta az EKE hányatott sorsú gyűjteményét is.

22 A múzeumok s az E. K. E. Múzeuma címmel 1902-ben cikket ír, amit lényegében vitairatként is felfoghatunk a múzeumok néprajzi gyűjteményeinek érdekében.

23 Ebből megismerhetjük a felfogását a múzeumról, a kultúra históriájáról, a különböző társadalmi rétegek műveltségéről. Vitatkozik a „hagyományos" múzeum-felfogással, s lényegében a tárgyi együttesek komplex értelmezésére figyelmeztet. „A múzeum - tágabb vagy szűkebb kerete szerint - gyűjtő és megőrző helye azon tárgyaknak, melyek az egyetemes emberiség vagy egy adott nemzet fejlődését, történetét, lelki életét, hogy úgy mondjuk, belső világát mutatják be, akár régiek, akár újak is legyenek azok. Az ember szükségleti tárgyainak bármelyike is egy-egy darab történet. Történet, de nem a szó eddig megszokott hatalmi irányzatában, mely a történelem alatt csakis nemzetek keletkezését és vesztét, véres csatákat és politikai kufárkodásokat szokás érteni; hanem a névtelen egyesnek, az egyesek millióinak történelme, a fölszín alatt levő tömegnek élete. A történelem egyik ága sem, ti. sem a politikai, sem a művelődési nem lehet teljes addig, míg csak a hatal16 Vö. Sztripszky Hiador 1902. 157-178.; uő. 1903. 158-196.; uő. 1903. 221-226., 279-290.; uő. 1903. 317-318.; uő. 1904. 233-240.; uő. 1908. 17 Vö. Szilágyi Miklós 1992. 12. 18 Sztripszky Hiador 1903. 158-196. Pl. a székely dobvarsa német eredeztetése kapcsán. Vö. Jankó János 1900.; Kosa László 1989. 146. 19 Összegzőén: Kosa László 1989. 123-126. 20 Huszty Sándor 1972. 9-42. 21 Semayer Vilibáld 1902. 143-144.; Lásd még: Semayer Vilibáld-Radnóti Dezső 1902. 7-8. 22 Kós \. m. 183. 23 Sztripszky Hiador 1902. 1302