A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UDVARI István–VIGA Gyula: Sztripszky Hiador és négy levele Herman Ottóhoz

mon levők s a szellemi kiválóságok élete folyásával foglalkozik." Megfogalmazza az ősfoglalkozások eszközeihez való vonzódásának okát is: „Legjellemzőbbek a tárgyi néprajz tekintetében az ősfoglalkozások (halászat, pásztorélet, vadászat) szerszámai."

25 A már említett hatásokra utal a tárgytörténetről itt megfogalmazott véleménye is: „Keletkezése, fejlődése, hatása, tehát története van minden a nép életét jellemző tárgynak, mint adatoknak, melyek aztán együttvéve megalkotják a nép keletkezésének, fejlődésének történetét, vagyis művelődés történetét."

26 Mindezeket is összegzi az E. K. E. Múzeuma céljainak megfogalmazásában: „Az EKE Múzeuma abból a czélból alakult, hogy Erdélyt bemutassa a közönségnek és pedig egyik, legnagyobb osztálya, a néprajzi által éppen a köznép életét tüntesse föl tárgyaiban; valamint, hogy alkalmat adjon a tárgyak történetének megírására, következtetéseik levonására s ez által feltüntetni, hogy Erdély népei miből és honnan, mivé és hova fejlődtek napjainkig, vagyis bemutatni Erdély népei művelődés történetének egy darabját tárgyi bizonyítékaiban. Ehhez képest megvonhatjuk a határvonalat is az EKE Múzeuma kettős feladata között: egyik a közönség szolgálatára való állása, éppen a közönség érdekében. (Esetleg iparosoknak, valamint hímzési munkáknak utánzásra méltó díszítő alakok kínálkoznak.), másik pedig a tudomány szolgálata a múzeum anyagának további gyűjtése és tudományos feldolgozása által."

27 Posta Béla és mások próbálkozásai nem vezettek eredményre, Sztripszky végleges múzeumi állását nem sikerült biztosítani. Tanári képesítő vizsgát tett, s 1905-től évente folyamodik a kultuszminisztériumhoz tanári állásért (lásd 2-4. számú levelek). 1909-ben nevezik ki Máramarosba, ezzel ér véget küzdelmes kolozsvári pályafutása. Máramarosban is rendszeresen gyűjt, terepmunkára a hétvégéket és a nyári szünidőt használta fel.

28 Nem szakít azonban erdélyi kutatásaival sem: a korábbi halászati gyűjtések helyszíneit (Maros-Torda, Torda-Aranyos, Kolozs, Szolnok-Doboka stb. megyék), illetve halászati kutatásait a székelyhídi vásár, a Válaszút - Borsa - Visa vidék (Kolozs m.) felkeresésével - Györffy Istvánnal - egészíti ki.

29 Bár érdeklődése megmarad az „ősfoglalkozások", illetve az archaikus eszközök és technikák iránt (primitív tűzgyújtás, vadfogó csapdák stb.),

30 figyelme fokozatosan a folklorisztikai anyag felé fordul, aminek feltárása során markánsan fogalmazza meg véleményét az együtt élő népek kulturális kapcsolatairól, egymásra hatásáról, megkülönböztetett figyelmet szentelve ebben természetesen a magyar és a rutén (nála többször kisorosz, ruszin vagy rusznák) tradicionális kultúrák kapcsolata kérdésének. Sztripszky ezzel kapcsolatos felfogása nem magyarázható egyszerűen származásával, eredetével. A nemzetiségek hagyományaival való foglalkozás, Magyarország népeinek megismerése - a „kis Európa" gondolat elfogadása révén - a Magyar Néprajzi Társaság megalakulásánál is meghatározó szempont volt. Fontos szerep jutott abban Herrmann Antalnak, aki közvetlenül is hathatott Sztripszky szemléletére.

31 Ezek a témakörök - írásaiból kiolvashatóan - másfajta felkészülést igényelnek, mint a korábbi néprajzi problémák, s azt filológiai munkája révén fokozatosan szerzi meg. Nyelvtudása, nyelvészeti érdeklődése révén igen fontos egyezéseket mutat ki a 24 Sztripszky Hiador 1902. 4. 25 Uo. 9. 26 Uo. 10. 27 Uo. 10. 28 Néprajzi Múzeum Adattára 122/1909. 29 Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról, 124-125. 30 Sztripszky Hiador 1909. 214-222.; uő. 1914. 300-301. 31 Kosa László 1989. 127-128. 1303