A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UDVARI István–VIGA Gyula: Sztripszky Hiador és négy levele Herman Ottóhoz

Az 1896/97-es tanévben a téli szemeszterben a lembergi egyetemet is látogatta, ahol többek között Mihajlo Hrusevszkij és Olekszandr Koksszá előadásait hallgatta történelemből, illetve irodalomból. Lembergi tanulmányai során a korabeli galíciai értelmiség számos jeles képviselőjével ismerkedett meg, így Iván Frankóval, Osztap Rozdolszkijjal, Iván Verchratszkijjal, akikkel később is jó kapcsolatokat ápolt. Kiváló kolozsvári professzorai - akik Sztripszky látásmódjára, tudományos szemléletére is kimutathatóan hatottak -, Márki Sándor, Posta Béla, Herrmann Antal és mások támogatásával már egyetemi hallgató korában alkalmazást nyert az Erdélyi Kárpát-Egyesületnél. Jankó János asszisztenseként jelentős szerepe volt az EKE Múzeuma néprajzi gyűjteményének kialakításában. 1903-tól 1909-ig az Erdélyi Múzeumi Egyesületnél napidíjasként dolgozott. 1906-1909 között magántanári státusban orosz lektori órákat is adott a kolozsvári egyetemen. Mivel Kolozsvárott nem látott reményt végleges kinevezésére, 1909-ben segédíanfelügyelői állásra pályázott. Posta Béla és Herman Ottó közbenjárására

6 Máramarosszigetre nevezték ki. Vélhetően összefüggött ez egy máramarosi múzeum létrehozásának tervével is. 1910 és 1918 között a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán kapott státust, ahol - egyedi megbízásokkal - már korábban is foglalkoztatták őt. 1916-tól közel két éven át szerkesztette az Ukrania című folyóiratot. 1918 őszén, az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Vallás- és Közoktatási Minisztérium kisebbségi osztályát vezette miniszteri tanácsosi rangban, s 1918 decemberében lemondott a múzeum tisztviselői állásáról. A Tanácsköztársaság idején a ruszin népbiztosságon (minisztériumban) működött. A proletárdiktatúra bukása után a Nemzetiségi Minisztériumban nyert alkalmazást. 1921 -ben - a forradalmi időkben tanúsított magatartása miatt - rendelkezési állományba helyezték, majd hamarosan (47 évesen) nyugdíjba küldték. Hogy megélhetését a viszonylag csekély nyugdíja mellett biztosítani tudja, az orosz, ukrán, lengyel és szlovák nyelv hiteles tolmácsolását végezte. A Tolnai új világlexikon szerint a sorozat munkatársaként is tevékenykedett.

7 A bécsi döntés, Kárpátalja visszatérése után aktívan bekapcsolódott a Kárpátaljai Tudományos Társaság Ruszin Nyelvi és Irodalmi Szakosztályának munkájába, s rendszeresen publikált a Társaság periodikáiban, elsősorban pedig a Literaturna Negyilja és a ZorjaHajnal hasábjain. 1946. március 9-én Budapesten hunyt el. 2. Az alább bemutatandó levelek értelmezéséhez röviden vázolnunk kell Sztripszky néprajzkutatói pályafutását, ami annak ellenére is figyelemre méltó, hogy lényegében másfél évtizedes tevékenység eredménye. (1918 után etnográfiai munkát már nem publikált, jóllehet írásaiban néprajzi iskolázottsága mindig visszaköszön, ha az együtt élő népek művelődéstörténetének kérdéseihez nyúl.) A meghatározó élmény, a szakmai fejlődés kulcsa Kolozsvár; Erdély székvárosának pezsgő honismereti, néprajzi, népnyelvi és helynévgyűjtő „mozgalmai" életre szólóan befolyásolták Sztripszky munkásságát.

8 Diákévei alatt létesült a kolozsvári egyetemen az ország első néprajzi tanszéke (1898).

9 Az egyetemes és magyar etnográfia professzora, Herrmann Antal oktatóként, az Erdélyi Kárpát Egyesület néprajzi osztályának tisztviselőjeként, s az Erdély népei című lap szerkesztőjeként személyesen is, írásaival is 6 Lásd 2. és 4. számú levelet. 7 XVI. kötet 258. Budapest, 1929. 8 Lásd az Erdély és az Erdélyi Múzeum című lapok anyagát. Az Erdélyi Múzeum, az Erdélyi Múzeumi Egyesület orgánumának működéséhez: Valentiny Antal-Entz Géza (szerk.) 1942. 9 Vö. Erdély VII. (1898) 1-3. szám. Herrmann Antal a kolozsvári egyetemen 1898-ban habilitált néprajzból. 1300