A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BODÓ Sándor: A Herman Ottó Múzeum mint tudományos műhely

ré rendkívül széles kutatói-tudósi gárda szerveződött (néhány önképzés révén kiemelkedett egyéniséggel kiegészülve), amelynek tagjai tudományos eredményeikkel jelentős mértékben hozzájárultak az észak-magyarországi nagytáj múltjának alapos felderítéséhez. A Herman Ottó Múzeum életében két eredményes korszak különíthető el markánsan. Az egyiket Komáromy József nevéhez köthetjük (az alapozás kora), a másikat pedig Szabadfalvi József koncipiálta meg és teljesítette ki, s Veres László és Viga Gyula folytatta (a kiteljesítés évtizedei). A tudományos műhely alapozásának kora Jelképszerű, s híven tükrözi a kor gazdasági lehetőségeit, hogy bár 1953 nyarán elindították „A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei" füzeteit, s másfél év alatt négy szám is megjelent, a sorozat folytatására csak 1963-ban került sor. A 40-80 oldalas füzetek rövid terjedelmű írásokat közöltek régészeti, megye- és várostörténeti, néprajzi, műtörténeti és múzeumtörténeti kérdésekről. A sorozat céljaként megfogalmazták, hogy a táj hagyományait, gazdag történeti és természeti sajátosságait kívánják közreadni az érdeklődő közönség és a kutatógárda számára. A periodika céljaként jelölte meg a szerkesztő azt is, hogy segítséget és ösztönzést kíván adni a honismereti kutatás művelőinek, szakkörök tagjainak és vezetőinek. 1963 és 1973 között hat szám jelent meg. 1972-ben kezdte meg a sorozat - hídteremtő szándékkal - ismertetni a szlovákiai történeti és néprajzi kutatások eredményeit. V

KO

v

c A Herman Ottó Múzeum Évkönyve kötetsorozata 1957-ben indult. Komáromy szerkesztésében 1969-ig nyolc kötet jelent meg. Ezekben, mint ahogyan erre az évkönyvek fülszövegei mindig felhívják az olvasó figyelmét: a múzeum területén végzett legjelentősebb régészeti, településtörténeti, vártörténeti, gazdaságtörténeti, iparművészeti, társadalomtörténeti és néprajzi kutatások eredményeit közölték. A múzeum már ekkor jeles tudós kutatókat tudott maga köré gyűjteni. Az évkönyv rendszeres szerzői között voltak természetesen a múzeum saját munkatársai (Komáromy József, Lajos Árpád, Bodgál Ferenc, Kemenczei Tibor, Végh Katalin), vagy a közelben élő-dolgozó kutatók (Marjalaki Kiss Lajos, Román János, Czeglédi Ilona), de az igazán meglepő a távolból is a miskolci múzeum számára dolgozó kitűnő kutatók-tudósok nagy száma. Banner János, a budapesti ELTE régészprofesszora majd valamennyi évkönyvben publikált a magyar őskőkorkutatásról és annak borsodi-miskolci vonatkozásairól. Mellette gyakran szerepelt jeles tanulmányokkal Párducz Mihály, Korek József, Bökönyi Sándor, Bóna István, Csallány Dezső, Kalicz Nándor, Valter Ilona, Détshy Mihály, Kubinyi András, Kalmár János. A múzeumi kutatásokra és publikációkra jellemző ebben a műhely-alapozó időszakban, hogy túlnyomórészt régészeti eredményeket közölt. Számos alkalommal fog8 A miskolci Hennán Ottó Múzeum Közleményei 5. Miskolc, 1963. 1. 1291