A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VOIT Krisztina: Adalékok a miskolci Herman Ottó Múzeum első évtizedeinek történetéhez

elgyengülnek, elhalványulnak és ha a magyar kultúra fényessé a magyar fajgazdasági állásának elsősége még kétségbevonhatatlanabbá lesz, az egész nemzetiségi kérdés lassankint megoldódik. ...A magyar kultúra legyen a maga nemében egyedüli ezen a földön..."

12 Már ekkor megfogalmazódik Miskolcon is a később ismerős tétel: a középosztály vezető szerepéről: „... kezéből a kulturális és más ügyek vezetését kiadni nem lehet.. .".

13 Máskor szokatlanul harcias hangot ütnek meg: 1867 után a társulatok nagy száma „...nem az államhatalom kormányzatának, csakis az egyének lelkesedésének volt az eredménye. Az államhatalom ... szubvencionálhatja az ilyen társadalmi mozgalmakat, de nem vezetheti."

14 Az 1905-ben Pécsett rendezett Szabadtanítási konferencián az egyesület elnöke, Gálffy Ignác is részt vehetett. Szarkasztikus megjegyzésekkel kísérve számolt be „a rendezőség egységének hiányá"-ról, a „... nemzetközi, hazafias és keresztyén szocialisták megjelenésé"-ről, akiknek „összetűzése elfordították a kongresszus tárgyalásainak tengelyét...". Hatása alól azonban nem tudta kivonni magát: „...meg kellett győződnünk, hogy a múlt nem hibátlan és a jövőben az iskolán kívüli közoktatásnak nagyobb tért kell szentelni, mint eddig s meg kellett vallanunk, hogy ebben a tekintetben a szocialisták nagyban megelőzték a többi szervezetek munkáját. Ennek a nagy tanulságnak alapján mi is felvettük alapszabályunkba ezt a kérdést és most már az egész vármegyében szerveznünk kell a szabadtanítási tért." (Szabad lyceum, munkás-gimnázium, analfabéták oktatása.) 1907-ben a szervezést meg is kezdték, amelyet 1908-ban „nagyobb lendülettel" terveztek folytatni.

15 Az 1906-ban újrafogalmazott program szövegén is érződik az új szemlélet: „A múzeum, mint modern kulturális intézmény csak akkor felel meg igazán hivatásának, ha a történelmi, irodalmi, művészeti, néprajzi emlékeket, vagy természeti tárgyakat azért és úgy gyűjti s fogadja magába, hogy azok a müveit, vagy művelődni vágyó emberek helyes irányban történő tanítására szolgáljanak. Tehát mint a szabad tanítás egyik felsőbb fokozata nem holt, hanem élő és virágzó intézmény, melynek legfőbb törekvése: a tanítás és a műveltség terjesztése legyen."

16 A múzeum középpontba állítása a kezdetektől megfigyelhető, a Múzeumi Bizottság ügyrendjének önálló kiadása 1900-ban is ezt tükrözte. Jellemző, hogy az ekkor megjelölt gyűjteményegységek, „tárak" közé sorolták be a könyvtárt is. Utóbbit inkább szakkönyvtárként kívánták működtetni, és sem gyarapítására, sem nyilvános használatára nem állapítanak meg külön szabályokat. Az alapítás után alig telik el bő két esztendő és a múzeum gyűjteményei megnyílhatnak a nyilvánosság előtt. A katalógus

17 szerint összesen 10 csoportba sorolják az anyagot és ez máris több, mint amit az egykori ügyrend előírt. Az első ún. Történeti és régészeti tárgykör okirat-, régi pénz- és érem- és pecsétnyomó gyűjteményre vált szét, mellette a tulajdonképpeni régiségtár önállóvá vált. Nem vált viszont ekkor még jelentős gyűjteményegységgé a néprajzi és a képzőművészeti anyag. Előbbinek csak alapjai körvonalazódnak, igaz, igencsak látványos formában, a megyaszói régi ev. ref. templom festett kazettáinak és szószékének beépítésével a kiállítás egyik fő látványosságaként. A 12 Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület 1906-1907. évi évkönyve. 29. 13 Uo. 14 L. 11. sz. jegyzetet. 161. 15 L. 12. sz. jegyzetet. 28. 16 L. Uo. 27. 17 L. a 6. sz. jegyzet. 1277